Ördög a falon

Mondom Pollák Tibornak, ne fesse az ördögöt a falra. Ádánd 2010-ben nem mellékesen fideszes színekben indult polgármestere úgy véli, a helyi hatalom gyakorlása nem arról szól, hogy akit megválasztottak, az azt is megmondhatja az adott településen, hogy ki árulhat dohányt vagy bármi mást és ki nem. A nemzeti nonprofit dohánycég ugyanis arra kéri egyes hírek szerint a polgármestereket, más hírek szerint a képviselő-testületeket: vegyenek részt a dohányárusítást végzők kijelölésében ott, ahol nem volt nyertes pályázó az első körben a nemzeti trafikra. Gazdasági előnyt biztosítson az önkormányzat valaki javára, valakik kárára? – értetlenkedik Pollák, majd felteszi a kérdést: mi ez, ha nem a korrupció melegágya?



A zrt. kérése voltaképpen legalizálná a szekszárdi példát, ahol a „helyi hatalom” előzetesen véleményt mondott a trafikpályázókról. Világszabadalom. Demján Sándor szavai ide is illenének. A nagyvállalkozó a takarékszövetkezetek államosítása kapcsán fakadt ki: „Ilyen törvényt a világon sehol sem láttam.” Demján is tudja, érzi már: nem vagyunk egy „tucatország” mostanában. „Nem szívesen keveredünk a politika ocsmány dolgaiba”, teszi hozzá az egyik leggazdagabb magyar, s azt is, hogy „ne legyen kétségünk, éhes tőkecsoportok, személyek futnak majd versenyt a takarékszövetkezeti vagyonért”. Lásd még földpályázatok, trafikmutyi. Utóbbiról még Fábry Sándor is azt mondja a Heti Válaszban: fekete-afrikai normákra sugall, kommunista politikai mintára hajaz.

Szóval, csak ne fesse Pollák azt az ördögöt a falra...