Kedves vezér!

Kedves vezér! Nyilván ön is hallotta a pénteki miniszterelnöki rádióinterjúból: amellett, hogy „egy-két kisebb bányát újranyitunk”, a jövőben a „nulla” nyereségszint lesz a kívánatos a közműszolgáltatásban, magukat a közszolgáltatókat pedig államosítani szándékozik a kormány. Kedves vezér, meglehet, néhány hónap és ön is egy állami társaság vezetői székében találja magát. Ugyanakkor, amikor a profit húszegynéhány évet követően újbóli szitokszóvá minősítése miatt értetlenkedett, úgy emlékszem, feltette azt a kérdést is: eddig nemes cselekedet volt például a társadalmi szervezetek, sportklubok támogatása a nyereségből, ezek után ez is üldözendő lesz?



Kedves vezér, ugye ön sem érti, nem csak én, hogy miért is lesz jobb nekünk, ha az „állam” adja a vizet, az „állam” viszi el a szemetünket? Hát nem állami társaság most is a DRV, mégis a világ egyik legdrágább vizét isszuk a Balaton partján? Ön nálam is jobban emlékezhet rá, hiszen idősebb nálam: huszonegynéhány éve egyszer már kimondtuk ebben az országban, hogy ez az állami módi, ez nem jött be. Vagy a kenyér is lehet újra három hatvan? És a három hatvan fölötti részt ki fizeti majd?

Kedves vezér, meglehet ám, hogy fölösleges is számolgatni. Azt mondom én magának, erre tán nem is lesz szüksége a jövőben. Egy állami tulajdonú közműcég vezetője minek is számolgatna, „leszólnak” majd, hogy mi mennyi.