Fával az erdőt

Az ember előtt megjelent a sokat szidott, a vidéket kizsákmányoló, a falvakat a gépesített nagybirtokkal pusztulásra ítélő, pénzeszsákjain pöffeszkedő oligarcha képe, pártállástól és habitustól függően még neveket is társított hozzájuk, s máris örülhetett a kobakjukra kiosztott kormánykokinak.



Csak hát, ahogy lenni szokott, ha valahol ad hoc berántják a motoros fűrészt, hogy aztán ezzel nyírjanak-vágjanak egyenformára mindent, nemcsak a vadhajtások – jelen helyzetben az állami földhaszonbérleti szerződésekkel felpumpált nagybirtokok – sérülnek, hanem a hosszú évek óta féltve gondozott fajritkaságok is. Ebben az esetben például a nemzeti parkok, erdőgazdasági cégek, egyetemi tangazdaságok, melyek közül jónéhány jócskán a megállapított területnagyság feletti földek felett diszponál. És ennek megfelelően az eddig kapott sokszázmillió forint szerves része a költségvetésüknek, hiánya pedig az eddigi feladatellátás-vállalás végét, drasutikusabb esetben a véget jelentheti.

Mindez azért, mert a motoros fűrész berántója arra nem gondolt, nemcsak a Csányi Sándor-féle Bóly Zrt., vagy éppen a Simicska-érdekeltség Lajta-Hanság Zrt. felé zárják el a pénzcsapokat, hanem például a cirka 15 ezer hektár után nagyjából milliárdot kapó hortobágyi természetvédelmi és génmegőrző cég, a kiskunsági nemzeti park, vagy éppen a támogatott maximális területhatár több mint két és félszerese felett diszponáló somogyi Sefag Erdészeti és Faipari Zrt. irányába is elapad a forrás.

Vagyis leegyszerűsítve: kiöntik a fürdővízzel a gyereket. Mert – ha már a somogyi erdészet is érintett, legyünk plasztikusak – nem látták a fától az erdőt.
Hát kivágják...