István hagyatéka

Mielőtt a papa megszegte volna, keresztet karcolt bele a késsel. Bármi rosszat tettem, szigorúan csak akkor néztek rám, ha nem ettem meg, amit a kenyérből szeltem, vagy kértem. A kenyérnek mondott valamit (bár ebben azért vannak különbségek a pékségek között) már évtizedek
óta szinte mindenki készen veszi. Amiben benne az „igazi anyag”, az a legtöbbek számára megfizethetetlenül drága, bár a búzát száz hektáron - összeadva a munkaórákat – évenként mindössze hat nap alatt elő lehet állítani egy közepesen gépesített gazdaságban. A szegények a legolcsóbbat veszik, ami másnapra már összeesik, így is kenyérre költenek minden száz forintjukból tizenegyet.



Arra lehet a zsiradéknak nevezett valamit kenni, hogy a legkevesebb pénzből megpróbáljanak jóllakni. Augusztus 20. emiatt szerintem nem lehet a kenyér ünnepe. Emlékezzünk inkább István királyunkra, akit 1083-ban ezen a napon avatták szentté. István önérdekből és a modernizálás szükségességét látva megszegte a magyar törzseknél addig szokásos öröklési hagyományt, mely szerint apja, Géza fejedelem halála után a család legidősebb férfitagjának (Koppánynak) kellett volna az új vezérnek lenni. István azonban a nyugati országok mintájára az uralkodás jogát az első szülöttség címén magának tartotta meg. (A 10. századi Európában a lengyeleknél, a cseheknél és a dánoknál is az történt – azoknak a népeknek van ma nemzetállamuk, melyek akkor a pogánysággal szemben a keresztény kultúrát választották.)

Van Szent Jobb körmenet, Szent István nap, ismét róla van elnevezve a legmagasabb kitüntetés. De hová veszett mára, amit kigondoltál, amerre elindultál, István? A szent király intelmeket írt Imre hercegnek. Köztük ezt is: „… az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”

Persze nem könnyű ezt megcselekedni, mint ahogyan az éhezést sem könnyű megszüntetni. De törekedni mégis kellene rá, ha Szent Istvánt és hagyatékát valóban becsben tartjuk.