Jövőmutatók

Márpedig emberpróbából nem volt hiány, legalábbis, ha azokat az országmutatókat tekintjük át, amelyeket az Index összegzett és fogalmazott táblázatrendszerbe nemrégiben uniós és OECD-államok összehasonlítását alapul véve.



Nálunk már csak bolgárok elégedetlenebbek, s borúlátásunkra sajnos bőve akad is ok. Rengeteget dolgozunk, a többiekhez képest legalábbis benne vagyunk a legszorgosabb tíz ország mezőnyében, viszont ennek ellenére kifejezetten rosszul keresünk, a nemzeti össztermékünk túlságosan kis mértékben növekszik. Azaz, hiába robotolunk évente átlagban 1880 munkaórát, ha például ahhoz a gazdasági teljesítményhez, mellyel Németországban kénytelenek boldogulni, évi 1363 is elég. Szív és érrendszeri problémák okozta halálokok között bezzeg másodikak, a rák esetén elsők vagyunk a harmincnégy országból. Versenyképességünk rohamosan romlik a visegrádi négyek között, a nyakunkra jött Szlovákia, s ha még Romániát is belevesszük az adatsorba, rá kell jönnünk, tavaly utolértek, az idén pedig csúnyán odavertek nekünk korábban sűrűn lesajnált szomszédaink. A válságból felpilledő ingatlanpiac ellenére nincs pénzünk jobb lakásokra, ezért túlzsúfoltan élünk, s lakhatásunk mintegy negyven százalékát csak arra költjük, hogy legyen valahova hazamennünk.

Csórók vagyunk, pedig kidolgozzuk belünket, s ennek köszönhetően korán halunk, aminek viszont az is a következménye, hogy megfogyva, egyre kevesebben húzzuk az igát, amíg mosolyogva elszalad mellettünk a világ. Nem valami szívderítő a visszatekintés, de egy mutatót muszáj még kiemelni.

A korrupcióról, szabadságjogokról, jogrendről és szabályozásokról szóló véleménykutatás elemzésével kiderült az is, hogy nem csak a már említett Románia húzott el a jogállam-indexben mellettünk, de már Ghána és Botswana is. S ez alapján sajnos nem kell nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy kifürkésszük, ezek után ugyan mit tartogathat nekünk 2016...