Egy korszak vége

Több mint 20 éve fordult elő, hogy a Fino Kaposvár férfi röplabdacsapata nem az aranyért játszhatott a Magyar Kupában. Ahhoz még mélyebbre kell ásni – a dátum 1995 –, amikor még érem sem jutott. A kupa(le)szereplésnek köszönhetően már most – holott még csak februárt írunk – eldőlt, hogy az utóbbi bő két évtized leggyengébb évadát zárjuk.

Érdemes összevetni egymással a női és a férfi bajnokot még akkor is, ha a két klub anyagi kondíciója nincs egymással köszönő viszonyban. A Békéscsaba vállalta a Bajnokok Ligája-szereplést, ahonnan bár gyorsan búcsúztak, a CEV Kupában a nyolc közé jutásért játszhatnak. Mi a harmadik számú európai kupasorozatot, a Challenge Kupát vállaltuk fel, ahol egy jó nevű ciprusi csapaton sikerült túljutni. Ők igent mondtak a Közép-európai Ligára, mi nem. Ők (megint) elhódították a Magyar Kupát, mi végül a bronzról is lecsúsztunk. Ők pár hete igazoltak egy orosz légióst, akit olyannyira sikerült beépíteniük a csapatba, hogy a Magyar Kupa legjobb játékosának választották meg.



Az idősebb röplabdabarátok még emlékez(het)nek rá, hogy egyszer már átéltünk egy hasonló időszakot. Amikor az első aranycsapatunktól még 1994-ben külföldre szerződött Kántor Sándor, nem sikerült őt pótolni. Az idei szezon előtt nem egy, hanem a fél (kezdő)csapat köszönt el...
A Fino-Kaposvár mestere, Demeter György egyszer azt találta mondani: lehet neked bármilyen hosszú sorozatod, a fene megeszi, ha a végén kikapsz. A nagy sorozatunk meg volt: az ősszel 17 meccset nyertünk zsinórban. Ami viszont ezután következett...

Egy korszak kétségkívül lezárult. A kérdés úgy szól, hogy újat kezdünk-e, vagy marad a nosztalgiázás.