Sokszor nehéz szívvel hallgatta a Gulag túlélőinek történetét

A kitüntetést a Gulag-Gupvi Emlékévben végzett kutató és szervező munkájáért kapta Kovács Emőke. Nagyon meglepte az elismerés – mondta el kérdésünkre –, hiszen nem a díjakért dolgozik. – Természetesen, amikor átvettem a kitüntetést, nagyon elérzékenyültem és akkor éreztem, milyen nagy lelki hatása is van – idézte fel a megható pillanatot Kovács Emőke.

A kaposvári történész hangsúlyozta: hivatása a kultúra közvetítése, a múlt feltárása. – Ezzel a díjjal még nagyobb a felelősségem – hangsúlyozta Kovács Emőke. – Ez valóban egy kereszt, de jó értelemben!

A fiatal történész a Gulag-Gupvi Emlékév szakmai vezetőjeként érdemelte ki a kitüntetést. Azt mondta, nagy szakmai kihívás volt, de emberileg is próbára tette a munka. – Olykor nagyon nehéz szívvel hallgattam az idős túlélőket, – elevenítette fel Kovás Emőke. – A Gulag-Gupvi Emlékév átívelt az országhatáron és határon túli honfitársaink, kutatóink is bekapcsolódtak, szép számmal és nagy lelkesedéssel.

Napi szinten, akár 10-12 órát is igénybe vett a munka, tudtuk meg a kaposvári történésztől. Azt mesélte: azokon az eseményeken, ahol a Gulagot megjárt túlélők is részt vettek, mindig igyekezett ott lenni. Kovács Emőke kiemelte: mindig azokra gondolt, akik megjárták a kommunista diktatúra által teremtett szörnyű munkatáborokat, innen merített erőt.

Kovács Emőke ugyan már 18 éves kora óta a fővárosban él, de hazahúz a szíve. – A somogyi eseményeket figyelemmel kísértem, ahová tudtam, elmentem és büszke voltam, hogy a szülőföldem is bekapcsolódott – tette hozzá a történész. – Azt sajnálom, hogy amikor Kaposváron megnyílt a nagyszerű barakk-kiállítás, betegség miatt nem tudtam ott lenni. Egész évben ez volt az egyetlen esemény, amelyet le kellett mondanom. De kárpótol az, hogy tudom: Somogy megye és Kaposvár is nagyon szép szerepet vállalt a Gulag-Gupvi Emlékévben, amiért nagyon hálás vagyok a somogyiaknak.