A Balaton mellől a forradalom sűrűjébe

„Szivem tégedet szeret/Életben, halálban,/Ott leszek hazám! veled/A vész órájában.” – azt gondolnánk, hogy ezeket a sorokat nem más, mint Petőfi Sándor vetette papírra. Valóban hasonló gondolatok, hasonló stílus, de a szerző egy talán nem annyira ismert Balaton-vidéki ’48-as: Bozzay Pál (1829-1852).

Kovács Emőke

Fotóillusztráció

Fotó: Lang Róbert

Bozzay Pál kővágóőrsi születésű, a szép tó mellől indult tanulmányai elvégzésére: megjárta a pozsonyi evangélikus líceumot, majd a késmárkit. Szellemi mentora nem más volt, mint a kiváló tudós-tanár, Hunfalvy Pál. Ő oltotta belé az irodalom és a szabadság szeretetét. Bozzay útja, ahogy a márciusi ifjaké, Pest-Budára vezetett és itt érte a forradalom híre, lendülete. Az akkor még alig húsz esztendős jurátus rögvest csatlakozott is Petőfiékhez. S már ekkoriban is írt szépirodalmi műveket. 1848 márciusában Jókai Mór lapjában, az Életképekben megjelent Adjatok egy jó szót című verse, majd júniusban a Kelet könyvei című hazafisas elmélkedései láttak napvilágot, szintén az Életképek hasábjain. 1848 szeptemberében a fiatal fiú azonnal honvédnek állt, s a Nemzeti dalhoz hasonló buzdító költeményeket írt, az egyik részlete így hangzott:

Van istenünk, van angyalunk,
Kiért élünk és meghalunk
Kié a legvégső lehellet
Dicső szabadság! szent zászlóid mellett.

Katonaként is becsülettel harcolt, Aradnál esett végül fogságba, ezért később büntetésként a császári seregbe sorozták be. Így került Josephstadtba, később több állomáshelyet is megjárt: Prága, Theresienstadt, Teplice, Linz, Salzburg. Katonáskodása idején naplót is vezetett, ebből jól rekonstruálhatók ezen évei, nehézségei. Betegsége – a tüdővész – elhatalmasodott rajta, ezért 1852 májusában leszerelték. 1852 júniusában Pestre utazott, majd visszatért szülőföldjére és Zánkára vonult vissza, ahol nagyon fiatalon, 1852. július 24-én érte a halál.

A zánkai általános iskola vette fel a nevét

Bozzay Pál emléke és életműve még halála után évtizedekig ismert maradt: 1854-ben jelent meg egy antológiában német nyelvre lefordított verse, 1886-ban pedig napvilágot látott Lévay József Bozzay Pál életét és műveit bemutató munkája. A 20. század elejére kissé elfeledték és zánkai sírja is pusztulni kezdett. Az 1930-as években Szalai Imre irodalmár fedezte fel ismét. Újból az 1980-as években kezdtek vele foglalkozni, elsősorban Benke László révfülöpi iskolaigazgató, kutató. 1998-ban a zánkai általános iskola vette fel a nevét és tiszteletére szobrot is avattak, Szekeres Károly alkotását. Zánka tisztelettel emlékezik minden évben a Balaton vidék szülöttére, a rövid életű márciusi ifjúra, kinek lírája Petőfi Sándor és Arany János költészetéhez hasonlítható.

Szabadság és szerelem

Bozzay emlékét Zánka vidéke méltón ápolja, műveit gyűjteményes kötetekben, de akár online is olvashatjuk, elektronikus formában. Egyik szerelmes versét egykoron a Dunántúlon szinte népdalként énekelték: „Álltam ablakod alatt Holdvilágos éjjel. Lanyha szellő suttogott A fák levelével. És a csend jön végtelen, Senki sincsen ébren. Földön csak a szerelem. És a Hold az égen."
Szabadság és szerelem – ez a két idilli szép eszme határozta meg Bozzay Pál rövid életét, s tette halhatatlanná irodalmi művei által.