Róka úr köztünk él, s kalandjai egy újabb kötetet töltenek meg

– A Róka úr ajándéka egy gyerekeknek szóló, gazdagon illusztrált verses történet. Ennyire sokoldalú az érdeklődése?

– Igen, de nem ebben az esetben. Ez a meséskönyv már a tizenkettedik könyv, ami az illusztrációimat tartalmazza. Az egész azzal kezdődött két és fél évvel ezelőtt, hogy szerettem volna kipróbálni egy új technikát, amivel eddig nem rajzoltam még. Én Dargay Attila képi világán, a kontúros rajzokon nevelkedtem, ezért volt számomra szokatlan egy francia illusztrátor hölgy, Amandie Piu stílusa, aki teljesen máshogy készített csodaszép rajzokat. Igyekeztem a módszert eltanulni, elhagytam a kontúrokat, illetve a színezés során tüntetem el őket. Ezen folyamat során készítettem el Róka urat, sőt történetet is írtam hozzá. Végül azonban, mikor a Szalai Könyvkiadó felkarolta a művemet, és a kiadása mellett döntött, felkérte Szabó Zsolt költőt, hogy versesítse meg azt, amit én írtam. Be kell valljam, igen jó munkát végzett.

– Akkor ez könnyen ment.

– Á, dehogy. Öt vagy hat kiadó is visszaadta. Gyakran volt az az érzésem, nem is igazán az a fontos, hogy a gyerekeknek tetsszen, csak vizuálisan neveljen. De a rajzaim eleve szembe mennek a mai trendekkel. Ma egy illusztrációval gazdagon tarkított könyvet távol-keleti, indiai grafikusok két hét alatt megrajzolnak. Persze gyakran olyan is lesz az eredmény. Én erre nem vagyok képes. Szeretem, ha minőségi munkát adok ki a kezeim közül. Ám úgy látszik van igény az ilyesfajta munkára, hisz már Róka úr újabb kalandjait rajzolom, ha időm engedi.

– Ha kevés az idő arra amit szeret, az azt jelenti, nem ebből él.

– Ez valóban így van. A munkahelyemen helyt kell állnom nap mint nap, és mellette, ha időm engedi, rajzolok. Azt vettem észre, hogy a kiadók többségénél egy állandó öt-hat fős csapat dolgozik, őket alkalmazzák. Így vidékiként, pláne aki nem csak mások ötleteit valósítja meg, de vannak bizony sajátjai is, nehezebb dolgom van. Nemes Zoltán például egy nagyon jó grafikus és illusztrátor. Ő szintén rájött már ezekre az összefüggésekre, és jelenleg is külföldön dolgozik inkább.

– Akkor talán a külföldi kiadók jelenthetik a megoldást, akik keresik az egyedit.

– Jelenleg nincs ilyen kiadóval kapcsolatom. Pár évvel ezelőtt felkeresett egy nagy kiadó, akik puzzle-ket készítenek. Ők alkalmazták például a brazil Guillermo Mordillo-t is, aki véleményem szerint a világ talán legjobb illusztrátora, grafikusa. Szóval ők engem kértek fel egy munkára, melyet végül azért kellett aztán elutasítanom, mert úgy éreztem, hogy amit kérnek, azt nem fogom tudni megcsinálni. Hogy így lett volna, nem tudom, de már a felkérés is nagy megtiszteltetés volt számomra.

– A kezdet is így indult?

– Harminc évvel ezelőtt történt… Földvári György – azóta sajnos már elhunyt – barátom, író talált rám egy pályázat kapcsán, hogy illusztráljam a meséjét, a Szemigszőr kapitány kalandjait. Ez egy olyan sikeres kezdet volt, hogy megtetszett ez a világ, és a munka, amit benne végezhetek.

– De miért éppen a mese? Sosem volt késztetés a felnőttek fele fordulni?

– A mai napig azt gondolom, hogy belül én egy nagy gyerek vagyok még mindig. Pixar animációkat nézek, képregényeket olvasok, amikor csak lehet. Ez utóbbit is szívesen rajzolnék, de sajnos erre még akkora kereslet sincs, mint az illusztrációkra. A rajz művészeti értékét is becsülöm, de hozzám mindig is az alkalmazott grafika állt közel.

– Akkor a felnőttek teljesen kimaradnak az alkalmazott művészetéből.

– Ha tényleg van időm, és világmegváltó gondolataim vannak, akkor azt igyekszem karikatúrába foglalni. A fióknak nem rajzolok, így azokat saját közösségi oldalamra, blogomba feltöltöm. Bízva abban, hogy talán ezek hatására egyszer tényleg meg is változik a világ.

– Hol láthatjuk grafikáit a közeljövőben?

– A Dörmögő Dömötörnek és a Trixi könyveknek már hosszú ideje dolgozom, ott rendszeresen lehet találkozni a munkáimmal. De most éppen Róka úr következő történetein dolgozom, lesz második kötet, amit én illusztrálok.

Őszi Zoltán úgy véli, nem szabadna megengedni, hogy a gyerekkönyvek szereplői szürreálisak legyenek

Noha Őszi Zoltán saját bevallása szerint rendületlenül hisz munkája értékében, elmondása szerint mégis nagyon elkeseríti, amit a gyerekkönyv kiadás területén manapság tapasztal. Úgy véli, sok kiadó szerez be minél gyorsabban, nem kellő alapossággal elkészített illusztrációkat, ahogy ő nevezi nemes egyszerűséggel, giccseket. Ha ez esetleg mégsem így van, akkor olyan igazán jó kezű művészeket alkalmaznak a kiadók, akik ugyan szépen illusztrálnak, de sokkal inkább a felnőtteknek szól mindaz, amit csinálnak, nem a gyerekeknek. Így fordulhat elő véleménye szerint számtalan esetben, hogy sok gyerekkönyvben a szereplők olykor szürreálisak, sőt nem egyszer depressziósnak tűnnek. Ezt pedig semmiképpen se szabadna megengedni.