Mandarinra és csirkeszárnyra hajtanak a mozgó boltok vásárlói

– Egy személyben két ember vagyok: sofőr és eladó – tréfálkozott Kónyi Zoltán, az Ács Pékség munkatársa. – A szakmában alap a pontosság és az udvariasság: a kis falvakban nagyon várják a mozgó boltokat, fagyban és hőségben is úton vagyunk.

Szerda hajnali hat előtt már nagyüzem volt a kaposvári pékségben. Öt mozgó ABC áll minden nap startra készen, a gödrei és a magyaratádi járat után mi rajtoltunk: kinnt még sötét és hideg volt, a sofőrfülkében barátságos meleg. Pöcre indult a motor, a raktér zsúfolásig tele friss áruval. A sofőrök azt mondják: annyi étel, ital van a teherautóban, hogy abból két ember hetekig urasan elélne. Minden évszakban más a slágertermék: gyümölcsből a mandarin fogy legnagyobb mennyiségben, húsáruból a csirkecomb és Somogyban – felvágottak közül – a zalai a legkelendőbb.

– Tökéletes a kiszolgálás – mondta Balogh Zoltán, miután begördültünk útunk első állomására, Cserénfára. A 46 éves férfi a lovardában dolgozik, ezúttal kiflit, üdítőt, kutyakonzervet és szalonnát is kért. – A mozgó ABC-nél kényelmesebb megoldást nehezebb elképzelni, a friss áruért nem kell beutazni a városba. A buszozás pénzbe kerül: oda-vissza több mint 600 forint a jegy, ezt inkább ennivalóra költöm.

Aranyáron vagy nagyjából átlagkörüli tarifával dolgoznak a mobil üzletek: gyakori kérdés, napi termékeknél kiváltképp húsba vágó az élelmiszerár. A cserénfai Wass József szerint összességében elviselhető. Nyilván ahány vásárló, annyi féle igény, a rutinos sofőrök tökéletesen tisztában vannak a szokásokkal. Stabil vevőnek számít a 60 körüli férfi, aki a napi három feles szilvát három üveg sörrel toldja meg, akárcsak az a család, aki alkalmanként 2-3 ezer forint értékben tölti fel az éléskamrát.

– Jók vagyunk: alig múlt fél nyolc, s 11 helyen álltunk meg Cserénfán: irány Kaposgyarmat – adta ki az ukázt Kónyi Zoltán. A mozgó ABC dallamkürtje egyre több helybelit csalogatott az utcára. A 77 éves Gulyás Jenőné barátságosan köszöntötte a sofőrt, s a friss kenyér mellé járt néhány kedves szó is. Domboldalon kapattunk felfelé, a háziak már alig várták a felvágottat és a gyümölcsöt. Tempós kiszolgálás, s gyors számlázás: minden eladott tételt rögzít a gép, a sofőr gondos gazda módjára újabb adag árut pakol a pultra. Olykor meglepő kéréssel fordulnak hozzá: akadt, aki korábban csak egy csomag gyufát kért, más régebben majdnem 28 ezer forintot hagyott a kasszánál, nagyjából 50 centi méter hosszú volt a blokk. A boltban szinte minden van, egy dolog nincs: hitel. Értelmetlen próbálkozni.

– Főnök, van pengéd? – fordult egy középkorú hajmási férfi Kónyi Zoltánhoz. Éles legyen és olcsó: csupán ez volt a kívánság, s ahogy az előző vevőknek, úgy neki is szerencséje volt, alig 350 forintból megúszta a cechet. Mellesleg akkor sem tért volna haza üres kézzel, ha szódabikarbónát, pattogatott kukoricát vagy épp pillanatragasztót keresett volna. Van itt minden, mint a búcsúban, dicsérte a portékát egy asszony, aki a sűrített paradicsom mellé egy fejes káposztát is kért. Az ismertség új vevőket is hozott: van, aki mobilon dobja át a listát, más személyre szóló kéréssel fordul a sofőrhöz. Az olcsóbb kivánságok is rögtön teljesülnek: egy zselickislaki idős asszony kedden felmosó nyelet és fejet kért, s az árut szerdán helybe szállították.

– Kibabrált velem a telefon, nem tudom beállítani magyarra, talán neked sikerül – mondta egy hajmási családapa, s a mobil ABC vezetője váratlan technikai problémával szembesült. Néhány megnyugtató szó, s a hajmási túrát tovább folytattuk: úgy tűnt, a csipős reggeli hidegben sokak kalóriaigénye megnőtt. Volt, ahol a nagylány fánkért nyaggatta az édesanyját, más rétesre vágyott. Káposztás, túrós, mákos: a népszerűségi listán ez a sorrend, de a gyümölcs az átlagosnál is kelendőbb volt, a helybeliek örömére az almán és a kivin kívül narancsból is feltankolták a mozgó üzletet.

– Itt nem lehet tessék-lássék módjára dolgozni – jegyezte meg a gépkocsivezető. – Hajnaltól délutánig megállás nélkül tart a hajtás, de megszerettem ezt a munkát. Ha csak egy-két percig is, ám rendszerint jut idő beszélgetésre, s megnyugtató, hogy mindenhol barátságosan fogadnak. Sok helyen elmondják a család örömét, búját-baját: a bizalomért megdolgoztam.

Agyukba vésték az aranyszabályt

– Vezetőülésből fel, kiszolgálás, s újra vezetés: napi szinten egy gyengébb edzésnek is beillik a mozgássorozat – viccelődött Kónyi Zoltán. A pék-cukrász végzettségű 35 éves fiatalember szerint nem árt észbe vésni néhány aranyszabályt: mindig a vevő az első, s a lehető legjobb kiszolgálásra kell törekedni. A figyelmes, előzékeny magatartást korosztálytól függetlenül díjazzák a vásárlók.

– Nyilván vannak erősebb napok, pénteken például gyakran átlag feletti a forgalom – mondta. – S olyankor is helyt kell állni, amikor 15-en várnak a sorukra, mint amikor két vevőt szolgálok ki. A mozgó ABC méreteinél fogva behatároltak a lehetőségek, ám a vevői igényeket folyamatosan figyelemmel követjük, s igyekszünk új termékekkel bővíteni a felhozatalt. Legközelebb laktózmentes tejet kezdünk el árusítani.