A szenvedélybetegek „visszaillesztése” a legfőbb cél

A megyei kórház Tallián-kastélyban kialakított, hajdani „elfekvője” huszonegy esztendeje szenvedélybetegek rehabilitációs részlegeként működik.

Csépányi Gabriella szociális menedzser, a fővárosi székhelyű Diótörés Alapítvány elnöke saját, állami feladatot ellátó, az elmúlt negyed század alatt folyamatosan gazdagodó intézményhálózatukról beszélt, bemutatva az általuk fenntartott lullai Diófa Rehabilitációs Otthont is. Mint megjegyezte, többnyire utcán élő hajléktalanokkal foglalkoznak, akik ételt, ruhát, jó szót, szeretetet kapnak tőlük. Munkatársa, Sipos András a támogatott lakhatásról, mint újszerű ellátási formáról osztotta meg gondolatait.

A fiatal szakember e témából írta szakdolgozatát. Nemes Zita, a házigazda segesdi Gondviselés Szociális Otthon vezetője széles spektrumú, hétféle profillal működő, 696 férőhelyes, a székhelyintézményen kívül további négy telephellyel működő otthonhálózatukról szólt, egyebek mellett azt nyomatékosítva: a szabási szenvedélybetegek gyógyulásában jelentős szerepet kap a szocioterápia, az ellátottak foglalkoztatása, valamint a közösségteremtés, a társadalmi kapcsolatépítés, a kulturális-irodalmi-hitéleti programok sora.

Elhangzott: az intézmény ötven lakója közül harminckilencen vesznek részt foglalkoztatásban, tizenegy fő pedig munkaterápiás jelleggel dolgozik. Ezt követően az otthonlakók műsorát tekintették meg a szakmai rendezvény résztvevői, majd három, immár a gyógyulás útjára tért ellátott megrendítő tanúságtétele hangzott el. A workshop második felében az intézményvezető a vendégeinek bemutatta a telephelyet.