Hangulatok, érzések kelnek életre a vásznon

– Felemelő, magasztos érzés volt a tárlat megnyitója. A délutáni napsütésben a festmények szinte életre keltek ragyogásukban. 

Külön öröm volt számomra Ábris fiam csellómuzsikája is – mondta el Törő Zoltán, aki földrajz-testnevelés mesterpedagógusként tizenöt éve kezdett el aktívabban festeni. – Azt hiszem, az indíttatás már egészen kicsi korom óta bennem élt, Ligetiné Ackermann Éva, az egykori rajztanárom biztatott, hogy merjem vállalni az önkifejezésnek ezt a formáját – mondta a festő, aki szinte minden szabad idejét az alkotásnak szenteli. 

– Legtöbbször azt veszem észre, hogy szinte adja magát az alkotás. Valahogy úgy érzem, mint ahogy a szobrászok szokták mondani, csak le kell faragni a felesleget a kőről, a fáról. Így van ez a festészettel is, annak ellenére, hogy nem figurális és konkrét formákat festek, de megérzem, mikor lesz kész egy kép, és mikor kell még dolgozni rajta – tette hozzá az alkotó. 

Van, hogy négy óra alatt megfestek egy képet, de előfordul, hogy hetekig készül, kicsit félrerakom, majd újra előveszem. A folyamatos tanulás híve vagyok és sok mindennel kísérletezek, szeretném egyszer a saját stílusomat megtalálni, de úgy érzem, hogy még van időm. 

– Gerhardt Richter, Kndinszkij, Jackson Pollock képeit szeretem, de a somogyiak közül Szász Endre vagy Albert László munkáit is tisztelem – folytatta a piktor, akitől megtudtuk, hogy korábban a kaposvári Kisfaludy-iskolában tanított, jelenleg Kecskeméten él, de továbbra is fontosnak tartja a Pannon Art közösséghez való tartozást. 

– Keresem a lehetőségét annak, hogy Kaposvár és Kecskemét közt életre hívjunk egy olyan kapcsolatot, amellyel a két város művészei bemutatkozhatnak egymásnak egy-egy kiállítás keretében – tette hozzá a művész. A tárlatot, amely február 11-ig tekinthető meg, Ábrámovics Antal és Bózsa Brigitta ajánlották az érdeklődők figyelmébe. 

Andricz Gabriella 

Fotók: A. G.