Tévében nézte végig a házaspár, hogyan bombázzák le a házukat

A harminc éve Kaposváron élő szír családapát személyesen is érintette a háború. Talán nincs is ember Kaposváron, aki valahonnan ne érezné ismerősnek Imad Salamehet. Ő volt az, aki a megyeszékhelyen először nyitott „egészséges” gyorséttermet saját nemzeti eledelére alapozva a kínálatot. Nála lehetett először gyrost kapni. Ám nem volt ez mindig így. Egy kéztörés változtatta meg az életét. Nem tudta folytatni fogtechnikusként, ezért feleségével és barátaikkal belevágott egy kis étterem üzemeltetésébe. A helyet egykori lakóhelyéről, Damaszkuszról nevezték el Damasnak. De ne szaladjunk ennyire előre a történetben...

Harminc évvel ezelőtt, amikor Szíria még közkedvelt turisztikai célpont volt és luxusutakat szerveztek oda a világ minden tájáról, Imad egy ösztöndíj-programban vett részt. Hazánkba jöhetett tanulni. Fogtechnikusnak készült.

– A családomban mindenki tanult ember. Ez a jellemző egyébként egész Szíriára. Egy diploma nem is elegendő, a többség szereti folyamatosan képezni magát – mesélte Imad Salameh, aki itteni tanulmányai közben megismerkedett egy magyar lánnyal, Mónikával. Fiatalon össze is házasodtak. A frigyet azonban nem mindenki üdvözölte eleinte.

– A szüleim nehezen nyugodtak bele, hogy nem magyar férjet választottam, ám később elfogadták a döntésemet. Imad szüleivel könnyebb dolgunk volt – emlékezett vissza Mónika, aki rendszeresen látogatta férje szüleit az időközben született gyermekeikkel.

– Vannak, akik három órát utaznak busszal, vonattal a nagyszülőkhöz vakációzni. Mi is így tettünk minden nyáron, csak repülővel mentünk a nagyihoz – mesélte Mónika, aki a látogatások alatt megtanult arabul. – Nagyon különleges helyeken jártam, és soha nem kellett elkendőznöm az arcom. Az ottani nők is kendő nélkül mentek ki az utcára, és nagyon divatosan öltöztek, egy évvel megelőzve az európai trendeket. Az emberek pedig nagyon tisztelték egymást és a másik vallását – mondta Mónika.

– Keresztények, zsidók és az iszlám hívei éltünk egymással békében Damaszkusz belvárosában. Végül is mindegyik vallásnak ugyanaz az alapja. Egyistenhit, böjtök, parancsolatok. A fanatizmus az teljesen más. Nálunk, ha valaki „lezsidózta” a másikat, több év börtönt is kaphatott érte – mesélte a szír férfi, akit ugyanúgy érintett a háború vihara, mint a hazájában élőket.

– Csak néztük a tévében, hogy mi történik. Azt elmondani sem lehet, mit éreztünk. Főleg akkor, amikor tudtuk, hogy lövedék érte a házunkat és Imad testvére megsérült, Nem tudtunk telefonálni, mert ott nem volt áram. Ha tévében néztük a híreket, Imad gyakran kérdezte egy- egy szétrobbantott városrészről, hogy „megismered?”. Sok helyhez fűződtek emlékeink- mondta Mónika. Mindeközben férje szülei náluk laktak, ám édesanyja 2014-ben már visszatarthatatlan volt, mindenképpen haza akart menni. -Igyekeztünk óvni őt attól, hogy megtudja, mi történt a házzal. Amikor ott, személyesen látta a romokat, olyan keserűséget érzett, hogy egy hónapon belül elhunyt-mesélte a feleség.

– Nagyon haragszom azokra, akik szétrobbantották a hazámat. Akik nem éltek az ingyenes tanulás adta lehetőséggel, inkább gránátot dobtak be az iskolába. Volt mozgatórugójuk. A nagyvárosoktól távolabb, a szegényebb területeken befolyásolhatóbbak az emberek. A tanultabbak biztosan nem nyúltak fegyverhez. Ám nem a romok jelentik Szíria tragédiáját. Fel lehet építeni újra mindent. A tanult emberek 70%-át elszippantották a „nyugati országok”. Ez a valódi veszteség, hogy már nincsenek jó szakemberek-mondta Imad Salameh, aki gyakran jár tolmácsolni arab nyelven, ám nem mindig érti, mit mondanak az állítólagos szír menekültek. -Gyakran előfordul, hogy nem is értem mit mondanak, mert csak szírnek vallják magukat, de még a nyelvet sem beszélik. Ránézésre meg tudom mondani, hogy tőlünk jött-e az illető menekültként, vagy csak szeretné kihasználni a menekült státuszt. Külön kellene választani a háborús menekülteket és a migránsokat – mondta Imad.

– Még én is beszélek úgy arabul, hogy ki tudnám szűrni őket és az hihetetlen, hogy senkinek nincs semmilyen igazolványa – tette hozzá Mónika.

– Állítom, hogy az invázió 15%-a szír csupán-mondta a férje. – Ez pedig nem fair, hogy egy kalap alá vesznek mindenkit azonosítás nélkül. Gyengének tartom azoknak az országoknak a vezetését, ahol a régi értékek megőrzése helyett engedik, hogy például új negyedek alakuljanak ki, vagy városrészek alakuljanak át. Fontos, hogy Európa megőrizze jellegét – mondta Imad Salameh, aki évtizedek óta magyarul álmodik, mert egész nap magyarul történik vele minden. A család hivatalos ügyeit is rendszeresen ő intézi, ám számolni arabul szokott.

Szíriai vakációk

A nyári szünetben sok magyar család költözik a Balatonhoz. A Salameh család azonban Szíriában töltötte a vakációkat.

– Külön szobánk volt ott, minden holminkat ugyanúgy ott hagytuk, mint mások a balatoni nyaralójukban. Gyerekbicikli, ruhák, mindenünk megvolt, mert tudtuk, hogy jövőre újra megyünk. Most nem olyan egyszerű a nyár megtervezése- mondta Mónika, aki hozzátette: olyan hét ezer főt befogadni képes étteremben járt ott, amilyen a világon még egy nincs. Mindig vendégekkel tele volt, mert az emberek megtehették, hogy egy nagy családi ebédet elköltsenek ott.

– Nem volt államadósság, és nem létezett segély. Viszont olcsó volt a víz, az áram, nem volt szemétdíj és az oktatásért és az egészségügyi ellátásért sem kellett fizetni-mondta Imad Salameh.-Mindent gyártottak: műszaki cikkeket, autót, és kiemelkedő minőségű textileket. Ezeket olcsóbban árulták, mint a külföldi termékeket.

Balesettel kezdődött karrier

Imad Salameh még vadátvevőként is dolgozott a kezdet kezdetén, majd eredeti szakmájában, vagyis fogtechnikusként helyezkedett el. Egy csúszós télen azonban nemcsak a karja, a karrierje is ketté tört. Mivel a kezét sokáig nem tudta jól használni, új tevékenységet kellett kitalálnia, hogy eltarthassa családját. Nyaranta például s Balatonnál dolgozott, ahol már lehetett gyrost kapni. Egy barátja kölcsön felszerelésével hozták létre egy másik házaspárral közösen Kaposvár első egészséges ételeket kínáló éttermét, ahol Imad családi receptje alapján fűszerezett gyrost adtak. Később a Plázában, majd a Fő utcán nyitottak éttermet.

Szerencsésebb helyzetben voltak, mint Imad egyik testvére, aki Németországban tanult, majd Szíriában alapított egy műhelyt. Neki mindent ott kellett hagynia, amit létrehozott. A háború miatt visszatért Európába. Most Németország örülhet szaktudásának.