A segítség itt van, csak kérni kell

– Országosan már a ’90-es évek közepén kezdte meg működését az alapítvány. A munkánk két részből tevődik össze, ezért is hívjuk Integrált Drogterápiás Intézetnek a helyet – kezdi el a történetet Kovács Gergely, az Addiktológiai Konzultációs Központ vezetője. – Tevékenységünk egy része szociális, míg a másik része egészségügyi. Nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk e kettő között. Végzünk alacsony küszöbű szolgáltatásokat is, de a drogambulancia már a magasabb küszöbű szolgáltatások körébe tartozik, melyekkel szintén foglalkozunk. Nem kizárólag a drogfogyasztóknak tudunk sokféleképpen segíteni, de minden olyan embernek, aki valamilyen függőségben szenved.

– A közalapítványnak van két rehabilitációs intézménye is Pécsváradon és Kovácsszénáján – veszi át a szót Katona Éva közösségi gondozó. – Ide a felépülni vágyók kerülhetnek, akik szeretnék abbahagyni valamilyen szer fogyasztását, és előtte már esetleg a megvonási tüneteit kórházban kezelték. Ezt követheti a hat hónapos rehabilitáció, ami bentlakásos program.

Nehéz munkának tűnik ez. Aki nincs közvetlen kapcsolatban drogokkal, esetleg a környezetében nincs drogfogyasztó, talán nem is tudja felmérni, mekkora problémakör ez.

– A mi munkánk egy része szociális munka. Törvényben meghatározott, hogy egy településen mekkora lélekszám felett kell addiktológiai központnak működnie, milyen szolgáltatásokat kell biztosítani. Ezért jött létre 10 évvel ezelőtt ez a központ is Kaposváron. Nagyon sok munkánk van, de szerencsések vagyunk, hisz tevékenységünket a város vezetése támogatja, ami nagyon ritka – adja meg a választ Kovács Gergely. – Működtetjük a szenvedélybetegek nappali ellátóját, az utcai megkereső szolgálatot, és a szenvedélybetegek közösségi ellátását is. Ez a szociális tevékenységünk három fő alappillére.

A kávé is okozhat függőséget

– Nem könnyű azt meghatározni, hogy egy adott városban – legyen az akár Kaposvár – mennyi drogfogyasztó van. Hisz a drog fogalmát sem határoztuk meg pontosan – szúrja közbe Wolf Róbert, utcai szociális munkás. Mert érzi, a „drogos” fogalma túl tág a beszélgetésben, így félreértelmezhető, ha nem határozzuk meg pontosan. – Ezt általában az illegális szereket használókra szokták használni a köznyelvben. Pedig az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint drog minden olyan természetes vagy szintetikus kémiai anyag, amely pszichoaktív tulajdonságokkal rendelkezik, elsősorban a központi idegrendszer működését befolyásolja, megváltoztatja a mentális és pszichés státust, az érzelmi reakciót, a hangulatot, tudatot, viselkedést (kábulat, mámor állapotát okozza). Tehát drognak számít az alkohol, a cigaretta, de az altatók, nyugtatók, fájdalomcsillapítók is. De akár a kávé is. Ezek legális, törvényileg nem üldözött/büntetett szerek, így sokan nem is tartják drognak. Pedig ezek használata is problémássá válhat, illetve függőséget alakíthatnak ki az emberben.

Zárt világnak tűnik, amiről a szakértők beszélnek és amiben élik mindennapjaikat, de megnyugtatnak, ez koránt sincs így. Hiszen számos olyan drasztikus változás lehet bárki életében, melyre egy rossz reakció lehet egy függőség okozta szer választása és túlzott használata. De a velük kapcsolatba kerülés lehetősége, a segítségkérés is többféle lehet.

– Az alacsony küszöbű szolgáltatásainknál a feladat, hogy minél több információt átadjunk arról, milyen segítséget tudunk nyújtani, és arról is, mit tehet az, aki használatát problémának tartja. Ide tartoznak prevenciós előadásaink is, amit többek között iskolákban szoktunk tartani diákok számára. Hisz ők is veszélyeztetettek – magyarázza a lehetőségeket Wolf Róbert.

– A 2016/2017. tanévben például Kaposvár Város Önkormányzatának támogatásával tartottunk prevenciós előadásokat Kaposvár nyolc középiskolájában: ez 44 osztályban zajlott negyven alkalommal. Ez idő alatt összesen 858-an vettek részt a foglalkozáson – mond konkrét számokat Kovács Gergely.

Bizalmi viszony

– De a potenciálisan veszélyeztetettek megkeresését és motiválást a magasabb küszöbű szolgáltatások igénybevételére is kiemelt fontosságú feladatunknak érezzük – veszi vissza a szót Wolf Róbert. – Rendszeresen megyünk ki az utcára, és az ott tartózkodó, vagy akár az ott élő embereknek próbálunk meg segítséget nyújtani. Tájékoztatjuk őket az elérhető egészségügyi és szociális ellátásokról, és megpróbálunk egy olyan bizalmi viszonyt kialakítani, hogy probléma esetén merjenek hozzánk fordulni, hogy bízzanak bennünk. Ez fontos, hisz a szenvedélybetegségek egyik sajátságos jellemzője, hogy a beteg hárít, és tagadja, hogy problémája volna, és szükséges lenne bármilyen segítség. Az alacsony küszöbű szolgáltatásoknak ezért nem is célja az absztinencia elérése. Sokkal inkább az önkéntesség érzésének kialakítása a cél. Ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételével könnyebbé válik a magasabb küszöbű szolgáltatások elérése is, természetesen az anonimitás elvének teljes betartásával. Ezért alakítottuk ki többek között a Ventillátor Klubot is, melynek fő célja, hogy alternatív szabadidős, közösségi tevékenységet kínáljon a fiatalok számára. A klubban a fiatalok biztonságosan tölthetik el a szabad idejüket. Pingpongbajnokságokat, csocsó versenyeket és egyéb közösségi eseményeket szervezünk számukra.

– Az ártalomcsökkentő tevékenységünk az, ahol a legtöbbet lehet minket látni, ami a legtöbb embert képes elérni – folytatja Katona Éva. – Ilyenkor elmondjuk, mit lehet tenni, ha valaki már használt valamilyen szert, hogyan lehet az ártalmakat csökkenteni. Ezért is működtetünk évek óta például Bulisegély szolgálatot. Ilyenkor kimegyünk éjszakai szórakozóhelyekre, és ott mondjuk el, mit lehet tenni, hogyan tudunk mi, vagy akár az emberek egymásnak segíteni, ha baj van. Drog toto kapcsán kezdünk el beszélgetni, de szoktunk osztani szőlőcukrot, magnéziumos vizet is.

– Álláspontunk szerint ilyen esetekben nem azt mondjuk, hogy ne használj szert – veszi át a szót Biacsi Ádám pszichológus is. – Sajnos ez ma szinte túlzó elvárás egy buliban. Inkább elfogadjuk, hogy jó, akkor te most itt tartasz, és tegyünk meg mindent, hogy a kialakult veszélyt minimalizáljuk.

– Aztán az átmenet a küszöbök között a szenvedélybetegek közösségi ellátása – lép tovább a szolgáltatások körében Katona Éva. – Itt a kliensek terápiára való szocializálása, illetve utógondozása történik. Ennek segítéségével tud fejlődni az együttműködésben a szenvedélybeteg. Ebbe a programba emeljük át azokat, akik nem szorulnak feltétlenül egészségügyi ellátásra. Így segítjük a visszailleszkedést a társadalomba.

Ez egy életre szóló feladat

Ilyen sokrétű munkában a sikernek is olyan meghatározása lehet, ami eltér a megszokottól. Nincsenek konkrét számok, mellyel mérhető a sikeresség, mégis a központban dolgozók – teljesen jogosan – úgy érzik, olyan munkát végeznek, melynek nagy társadalmi haszna van, és sok embernek tudnak segíteni. A számosságon túl az emberi pszichével foglalkozni, abban pozitív változást előidézni nagy eredmény, főleg egy olyan betegség esetén, mint amilyen a szenvedélybetegség. Ami gyógyíthatatlan, de gondos munkával tünetmentessé tehető.

– Az már számunkra siker, ha egy szenvedélybeteg felelősségteljesen tudja élni az életét – elemzi a sikeresség receptjét Várszegi Csilla pszichiáter, a drogambulancia vezetője. – Ha el tud menni dolgozni, egészséges kapcsolatot tart fent a családjával, az már sikernek tekinthető. De az is lehet siker, ha valaki visszaesik, és utána tudva, hogy itt kap segítséget, visszajön hozzánk.

– Freud fogalmazott úgy, hogy ha az ember képes dolgozni és szeretni, akkor van rendben a lelki egészsége – fogalmazza meg a sikert Biacsi Ádám. – Ha sikerül egy szenvedélybetegnek munkába állni, a társadalom szempontjából hasznossá válni, illetve képes egy tartós és boldog párkapcsolatban élni, az volna az ideális siker számunkra. Ez egy életre szóló feladat, és nem csak a pácienseink, de minden ember számára.