Biztosítunk vagy befektetünk?

[caption id="" align="alignleft" width="250"] A tanulóbiztosítás nem kerül sokba, de egy mindennapos törés után alig pár ezer forint jár utána
[/caption]Az iskolakezdéskor sok szülő kötelezőnek érzi, hogy tanulóbiztosítást kössön a gyereknek. Évtizedek óta tudott ugyan, hogy ez nem drága, pár száz forintért megúszható, de amit kisebb balesetkor fizetnek érte, az sem sok. Manapság a biztosítók ajánlataiban is egyre kisebb súlyt kap a tanulóbiztosítás. Ahol mégis, ott az árak továbbra is alacsonyak – más élet- és balesetbiztosításokhoz képest, hiszen ez is ebbe a körbe sorolandó –, vagyis az éves díj 500–2000 forint között választható. Így, ha a gyereket kisebb baleset éri – például eltörik a csontja –, 3000–8000 forintig fizet a biztosító, ha megrokkan, 100 ezertől 400 ezerig, ha meghal, 200 ezertől 300 ezer forintig.
Még mindig sokan nem tudják, hogy már két éve létezik az államilag finanszírozott általános gyermek- és ifjúságibalesetbiztosítás. A kormány 2003-ban kiírt pályázatát a Generali-Providencia, az Allianz Hungária, az OTP-Garancia, az ÁB-AEGON és az AXA biztosítót magában foglaló csoport nyerte meg. Ennek alapján minden 3–18 éves, magyarországi állandó lakhelylyel rendelkező gyerek vagy fiatal államilag biztosított.
Érdemes azonban számba venni a hosszabb távú gondoskodást is az utódokról. A statisztikák szerint a közlekedési balesetek 21 százalékát a 18 év alattiak szenvedik el, tehát ne vessük el azonnal a biztosítás gondolatát, de mérlegeljünk. Milyen kockázatot szeretnénk kizárni elsősorban? Azt, hogy a család ne kerüljön anyagi csődbe, ha a gyereket baj éri? De hiszen, ha az aktív szülő aktív marad, és ápolás miatt nem esik ki ő is a munkából, ez a veszély csak keveseket fenyeget. Ha meg kiesik, erre a gyerek biztosítása nem nyújt megoldást. Az azonban igen, ha a szülő saját magára köt olyan élet- és egészségbiztosítást, melynek a gyermek a kedvezményezettje. Vagyis, ha őt baj éri, ő válik átmenetileg vagy végleg keresőképtelenné, a biztosító fizet.
A különféle biztosítások más-más célt szolgálnak, és mindegyikhez kérhetők kiegészítések. Ezek variációja az úgynevezett vegyes biztosítás. A statisztika szerint ez utóbbi a legnépszerűbb, mert sokan úgy gondolják, hogy az a legjobb, ha egyetlen biztosításban szinte minden benne van. Fizet akkor is, ha valakit baleset ér, de ha ezt szerencsésen sikerül elkerülni, lejáratkor is visszakapunk valamit. Nos, ez nem egészen igaz. Ha ugyanis vegyes biztosítást kötünk, akkor ugyanakkora díj mellett jóval kevesebbet kapunk baj esetén, mintha nincs benne úgynevezett befektetési elem, amit a lejáratkor fizetnek ki.
Ezért érdemes meggondolni, hogy a biztosítás célja nem az, hogy a magunk által befizetett pénzt évek múlva a legmagasabb hozammal visszakapjuk. Hiszen ha közben felmondjuk, könnyen lehet, hogy a biztosítási költségek után kevesebbet kapunk vissza, mint amennyit addig befizettünk. Ha meg kitartunk húsz–huszonöt évig – rövidebb időtartamra megintcsak nem érdemes kötni –, szinte egészen biztos, hogy kevesebb pénz áll a házhoz lejáratkor, mintha annak idején részvénybe, kötvénybe, ingatlanba vagy másba fektettünk volna. A közösen öszszegyűjtött pénzügyi alapokból – amit persze a biztosító, mivel milliárdos tételekről van szó, nálunk jobban fektethet be – akár a befizetett összeg sokszorosát is megkaphatja a károsult.
Összegezve: jobban járunk, ha a tisztán kockázati biztosítás mellett döntünk. Ugyanis ekkor az általunk befizetett teljes öszszeg – értelemszerűen a biztosító költségeinek levonása után – a közös kockázati alapba megy. És mivel nem gyűjtögetünk a befizetésekből a lejáratra, ha minket ér a baj, többet kapunk kártérítésként. Igaz, a lejáratkor semmi nem jár vissza, de évtizedekig biztosítjuk magunkat. Más eset, ha valaki nyugdíjas éveire vagy gyerekei egyetemi éveire gondolva később járadékra számít a biztosítótól.