Diákszerelemből díszoklevél: elismerés a könyvtárépítőknek

Irigyeljük Violáné Bakonyi Ibolyát, mert tudott újat mondani Habsburg Ottónak, és mert Móricz Zsigmond restaurátor unokája és dédunokája keze alá tehette a felújítandó könyveket. Irigyeljük, mert olyan sok száz éves dokumentumokat lapozhat, amit mások nem, és Nagyváthy János feljegyzéseit olvasgathatja a lapszélen. Ezt látja a kívülálló, miközben fogalma sincs arról, mit jelent a csurgói Csokonai gimnázium két évszázados nagykönyvtárának muzeális gyűjteményét gondozni, mellette segíteni a kutatói munkát és még önálló kiadvánnyal is előrukkolni.

Violáné és párja, Viola Ernő (utóbbi a gimnázium diákkönyvtár részéért felel), Schmitt Pál államfőtől nemrég a Köztársasági Elnök Díszoklevele Éremmel kitüntetést kapta. Mindez nem előzmény nélküli, hiszen 2008-ban ugyancsak együtt vehették át Csurgó Város Közművelődési Díját. A férj akkor azt mondta: minden este Arany János sorai jutnak eszébe:” Mily temérdek munka várt még. Mily kevés, amit beválték.” A lendület azóta sem csökkent.

Mindketten a kaposvári tanítóképző főiskolán végeztek, együtt jártak könyvtár speciális szakkollégiumra. Ernőnek jó indíttatás volt a pannonhalmi gimnázium könyvtára, ugyanis diákként, amíg társai az arborétumba mentek sétálni, ő a tékában segédkezett, óránként 10 forintot keresett. – Micsoda keresetnek számított ez, amikor 16 forintért lehetett megvenni a Csillagképek atlaszát! – emlékezett. Mindig könyvekkel megrakodva ment haza az iskolai szünetre. Ibolya kiskora óta élt-halt a régi könyvekért, és tanítónő édesanyja a legjobbakat adta a kezébe. „Méterre olvasta” a pöttyös és csíkos könyveket. Novellákat írt, amelyekből a Kincskereső újság is közölt. Ezt a vonalat most egyik lánya viszi tovább, akinek költeményei már könyvben is olvashatók.

A diploma megszerzése után, 1985-ben Ibolya visszakerült a csurgói alma materbe, a nagykönyvtárban kezdett el dolgozni. Négy évvel később, mintegy nászajándékként kapták a lehetőséget az akkori igazgatótól: Ernő diákkönyvtáros lett ugyanitt. Miután 1993-ban újra egyházi lett a gimnázium, a diákkönyvtár állománya elkerült innen, a nulláról kellett újraindulni. Nem hogy polc és számítógép, de még könyvek sem voltak. Ernő belevetette magát a munkába: sok ezer kérő levelet küldött szét, szervezkedett. Tette ezt sikerrel, hiszen napjainkban 30 ezer könyvvel, ötezer tankönyvvel, több ezer modern ismerethordozóval büszkélkedhetnek. A könyvek fele adomány, valamennyit kedves szavak kíséretében köszönte meg. Portáluknak köszönhetően ma az egész világ rálát a könyvtárra, tudnak böngészni a katalógusukban, a beiratkozott olvasók előjegyezhetnek és meghosszabbíthatnak könyveket. – Az oktatásban fel kell használni azt a kincset, amit a gimnázium birtokol – ez Violáné vesszőparipája.



– Amikor idekerültem voltak viták, mondván, a nagykönyvtár nem arra való, hogy a diákok bemenjenek, ne adj'' Isten kezükbe vegyék az értékes könyveket – mondta a könyvtáros. Én ezzel szemben azt az elvet vallottam, s vallom: fontos, hogy biztonságban megőrizzük, de meg is kell mutatnunk mindezt, hogy a diákok érezzék a gyökereket, tudják, miért érhette meg iskolájuk a 200 évet, kik voltak az elődök. Ezért minden bejövő osztálynak tartok egy helytörténeti órát, és minden osztálynak évi négy könyvtárhasználati órát.

A pedagógusok számára is kincsesbánya az öreg könyvtár: a magyartanár beviheti órára a Nyugat folyóirat Osváth, Babits, vagy Kosztolányi által szerkesztett számát, esetleg utódját, a Magyar Csillagot, Illyés Gyula szerkesztésében, a fizikatanár meg Newton Optikájának első kiadását. A könyvár jövőjét illetően vannak kételyek, a tervek szerint ugyanis a nagykönyvtár a gimnáziumból a múzeum épületébe költözik. Violáné szerint ezzel a gimnáziumi könyvtár egysége megbomlik, a régi gyűjtemény nem tudja úgy betölteni oktatási feladatát, ahogy most.

Könyv helyett könyvekről olvasnak és pályázatokat írnak

Olvas-e a könyvtáros? – kérdeztük Viola Ernőt. Persze, érkezett a válasz, csak nem könyvet, hanem könyvekről. Az állománygyarapítási tanácsadót, azt is esténként, mivel minden munkafolyamat – a könyv beszerzéstől a feldolgozáson át az olvasó kiszolgálásáig – napközben rá vár.
Felesége arról mesélt: munkájának kevésbé látványos része az állományvédelem és a pályázatok megírása. Ez olyan, mint a takarítás: ha megcsináltad, senkinek nem tűnik fel, de ha nem, azonnal szemet szúr.
Huszonöt év alatt több tízmillió forintot nyertek már, 100-150 ezres támogatásokból.