Hatáskörtánc a választások küszöbén: mi a megye most?

Gelencsér Attila országgyűlési képviselő (Fidesz-KDNP), a megyei közgyűlés leköszönő elnöke szerint a megyék számára átmeneti volt a most záruló önkormányzati ciklus. Mint kérdésünkre elmondta, bár vannak, akik a megyék kiüresedéseként értékelik a hatás- és feladatkörök változását, ő azonban ezt másként látja.



– Nyolc éves elnöki tevékenységemet úgy kezdtem, hogy a megyék vajmi kevés befolyással voltak a tényleges gazdasági folyamatokra, a lehetőségeik jószerével kimerültek az intézmények fenntartásában, a piacorientált szakképzés megteremtésében. Ezek fontos feladatok, de csak igen közvetett a hatásuk a munkahelyek számára, a vállalkozási környezetre – mondta a parlamenti képviselő. – Huszonöt év eszköztelenség után két évvel ezelőtti valódi eszközöket kaptunk ahhoz, hogy itt helyben legyen mozgásterünk a változtatásra. Ez egybecseng a várakozásokkal is, mert amikor megkérdeztem az embereket, mit várnak el a megyétől, miben segítse őket, akkor ezeket a válaszokat kaptam az első helyen, és csak sokadikként említették az intézményeket.
Az elmúlt két év, jegyezte meg a politikus, az érdemben nem módosítható uniós intézményrendszer miatt jobbára valóban monitoringgal és tervezéssel telt, de ő egyiket sem becsülné le. Az előző ciklus számos elvarratlan szálat hagyott maga mögött, amit kezelniük kellett, mondta, hozzátéve, a tervezésnél pedig nincs fontosabb.

Gelencsér Attila elmondta azt is, nagy eredményként értékeli, hogy amíg nyolc éve a megye a legtöbb mutató alapján az utolsók között volt az országos rangsorban, addig ma nincs szégyenkeznivalónk. A béremelkedés mértékében, bár van honnan fölkapaszkodni, az elsők között vagyunk, az álláskeresési ráta is hasonlóan kedvezően alakul, és az előző ciklusban lehívott uniós források szintje alapján is az elitklubba került Somogy, mondta a Fidesz-KDNP képviselője.

Kevésbé megértő az elmúlt négy év változásait, és az ebből adódó átmeneti jelleget illetően a megyei közgyűlés korábbi elnöke. Gyenesei István (Somogyért Egyesület) szerint a ciklust nem lehet az előzményekből és a következményekből kiragadva értékelni.
– A ciklus közepére hat év alatt csaknem meghúszszorozódott a megyei önkormányzat adóssága – mondta Gyenesei István. – A megyei közgyűlés többségét adó szervezetek ekkor, menekülve a valóban kezelhetetlen, hatalmas teher alól, erényként állították be a mutatványt. Sugárzó arccal asszisztáltak ahhoz, hogy az adósságátvállalásért cserébe az állam tulajdonába adják a somogyi emberek több száz év alatt létrehozott, és az adósság mértékénél jóval nagyobb értékű vagyonát. Annak az államnak adták, amely nyakig benne volt a az eladósítás folyamatában. Ezután már csak papíron maradt feladat- és hatásköre a megyei önkormányzatnak, pénz, paripa és fegyver nélkül árnyékává lett korábbi önmagának. Ha akkor lehúzzuk a rolót, senki észre sem vette volna.
Gyenesei István elmondta: a mai napig ígéretek maradtak az erős területfejlesztési hatáskörök és a hozzá rendelt milliárdok. Mindeközben, tette hozzá, a képviselő-testületben kialakult az összefogást ellehetetlenítő bizalmatlanság, mindennapossá vált az arrogancia, a görcsös önigazolás külvilág számára is félrevezető látszata.

– A Somogyért Egyesület mint a megye egyik meghatározó támogatottságú szervezete érdekelt egy őszintébb és együttműködőbb légkör megteremtésében és működtetésében. Ebben partnerei leszünk mindegyik helyi politikai erőnek – mondta a közgyűlés korábbi elnöke.

Hasonlóképpen jelentős időt, 24 évet töltött el a közgyűlésben Feigli Ferenc (MSZP), volt barcsi polgármester, aki néhány évig a dél-dunántúli fejlesztési tanács elnökeként is dolgozott. Ő a gyökerektől vezette végig a megyék feladatkörváltozását és a következményeket.
– A rendszerváltás utáni kormányzat fontos pillérnek tartotta az önkormányzatiságot, ezért a mindenkori kormányzatoktól pénzügyileg is igyekezett függetleníteni: gondoskodott a saját bevételek lehetőségéről – mondta Feigli Ferenc. – Megkapták a megyék a nagy kulturális, egészségügyi, szociális és közoktatási intézményeket, és az első ciklusban a dologi automatizmus is működött, tehát nemcsak a bérhez, hanem a működtetéshez is kaptak magától értetődően forrást. Később ez megszűnt, és végül már a bérekre sem futott. Az intézmények esetében a városokkal együttműködve kiváló eredményeket lehetett elérni, a Kaposi Mór Oktató Kórház fejlesztése példaértékű, és minden ciklusban az összes politikai erő mindent megtett ezért. Kellett persze hozzá Repa Imre professzor energikus és együttműködő hozzáállása, az egészségügyi szolgáltatásban világszínvonalat képviselő víziója.

Feigli Ferenc úgy látja, a megyék megváltozott feladatrendszerében nagyon sok a bizonytalanság, a megválaszolatlan kérdés.
– Nem látom, hogy a fejlesztési pénzekkel miként fog gazdálkodni a megye. A fejlesztési ügynökségek komoly szakapparátussal segítették a döntéseket és a döntések előkészítését, ma a megyei közgyűlésben tizenhat, jó értelemben vett laikus ül. Hogy működik majd a megyei fejlesztés? Kell-e hét régió? Hogyan jut el a sokat említett kis- és középvállalkozásokhoz a forrás? Lesz-e a vissza nem térítendő támogatás? Akarnak-e, tudnak-e hitelre fejleszteni mégoly alacsony kamatszint mellett is cégek?
Az MSZP politikusa úgy látja, a megyébe érkező forrás előtt sem kell földre borulni: 2007-2013 között 75 milliárd volt Somogy pénze a régiós 205 milliárdból, most szerinte 40-50 milliárd érkezhet helyi döntésekkel elkölthetően. Ez akárhogy is, kevesebb, mint ami korábban volt, és igaz ez az országosan lehívható keretösszegre is, emelte ki.

Ander Balázs (Jobbik Magyarországért Mozgalom) tavasz óta a Parlament képviselője, addig a megyei közgyűlés munkájában vett részt. Mint mondta, pártja ellenezte a megyék feladatkörének megváltoztatását, de amióta ez eldőlt, igyekezett e keretek között segíteni a testületet. Az intézményfenntartó megyéhez korábban rendelt 40, később 16 tagú közgyűlést túlzásnak nevezte, a működtetést szerinte egy humánszakember-gárda is el tudta volna végezni. A ciklus második, területfejlesztési tervezéssel eltöltött felét a Jobbik politikusa értékesnek tartja, mert a megyei önkormányzat területfejlesztési szakemberei kiváló anyagokat tettek le az asztalra. Szerinte aranybánya volt ezekből dolgozni. Olyan témákkal foglalkozhattak, demográfiai kérdésekkel például, amelyekkel évtizedek óta érdemben senki, mondta a parlamenti képviselő.

– A megyék új feladatköre szépen hangzik, de még senki sem tudja, valójában mi lesz belőle – mondta Ander Balázs. – A kormánypártok végig kampányolják Somogyot az 52 milliárdos megyei forrás ígéretével, de azt is látni kell, hogy óriási a szakadék az összeg és a megfogalmazott igények között. Gyakorlatilag áthidalhatatlan. Somogynak különösképpen a déli térségei olyan lepusztulási pályára kerültek, itt-ott 3. világbeli képet mutatva, amin mégoly erős megyei területfejlesztési jogosítványok sem lesznek képesek egyhamar változtatni.
– Naivnak kell lenni ahhoz, hogy bárki is megváltást várjon a területfejlesztő megyétől önmagában, mert ehhez az országos politika odafigyelése is kell – jegyezte meg a politikus. – Bár Isten adja, hogy a várakozások minél inkább beteljesüljenek.