Megtizedelődött somogyi falvak, riasztó a népességfogyás

A térkép a természetes szaporulat – a születések és halálozások aránya –, az elvándorlás, és betelepülések arányát is mutatja településekre lebontva, ezen kettő alapján jön ki az évtizedes népességváltozási adat.




Arányaiban a legjobban Rinyaújnép lakossága csökkent tíz év alatt, a zsákfalu lakóinak 42,86 százalékát veszítette el, de alig néhány tizedpercenttel jobb a helyzet Libickozmán, s tízből minden negyedik lakó eltűnt Gadácsról is.
– Nincs iskola, óvoda, bolt – sorolta a folyamatos elvándorlás okait Istvánfi Brigitta, Rinyaújnép polgármestere –, mindenért be kell utazni legalább Babócsára. A legnagyobb gond, hogy rossz a közlekedés, egy busz jön be a faluba, a többi csak a leágazóig jár, így két kilométert kell gyalogolni a megállóig. Ez nyáron még belefér, de télen a mínuszokban és a hóban is így kell elindítani a gyerekeket az iskolába, akikből legalább ma már akad tíz a faluban, néhány éve  egyáltalán nem voltak: a családok főként a munkalehetőség teljes hiánya miatt inkább elköltöztek Babócsára, Csokonyavisontára, Barcsra.

– A 21. században már mindenki igényel bizonyos alapszolgáltatásokat – tette hozzá Istvánfi Brigitta, – szeretnénk valahogy újranyitni a boltot, játszóteret és focipályát is építenénk.
A természetes szaporodás szempontjából Törökkoppányban, Péterhidán és Rinyaújnépen a legrosszabb a helyzet, míg a legjobb Pálmajorban és Rinyabesenyőn, jellemzően romák lakta falvakban. Az elvándorlás legjobban Libickozmát, Rinyabesenyőt és Kastélyosdombót sújtotta, míg arányaiban a legtöbb betelepülőt Kaposhomok, Szántód és Siójut mondhatta magáénak. Egészen pontosan Nemeskisfalud és Patalom – 124,18, illetve 72,98 százalék –, ám utóbbi kistelepülésekre a szociális otthon lakóit is bejelentették, ez torzította a valós képet, hiszen minden új gondozott bevándorlónak minősült elvileg. A teljes népességváltozás papíron legnagyobb nyertese Kaposhomok, ahol egy évtized alatt csaknem ötödével nőtt a lakosságszám, más kérdés, hogy szociális okokból vonzó sokak számára a település, annak szőlőhegyi része: sokan költöztek ide Kaposvárról és a gazdagabb környékbeli falvakból azok közül, akik a korábbi helyen már nem tudták fenntartani életüket...

A somogyi városok közül Siófok emelkedik ki, tíz év alatt  tizedével nőtt a lakosságszám, köszönhetően az el-, illetve bevándorlás 13,27 százalékos pozitívumának. Zamárdiban, Balatonlellén és Balatonföldváron is hasonló léptékű beköltözésre volt példa, ezekben a városokban is nőtt a népesség, Kadarkúton, Fonyódon és Balatonbogláron viszont a pozitív vándorlási különbözet ellenére is csökkent – külön fejezetet érdemelnének Balatonboglár és Balatonlelle adatai, az egykor egy várost alkotó, s ma is szimbiózisban élő települések mutatói nagyban különböznek...
A városok közül arányaiban Csurgó veszítette el legtöbb lakóját – minden nyolcadikat, itt a legnagyobb az elvándorlási mínusz is –, de Lengyeltóti és Tab adatai is aggasztóak, míg Kaposvár negatívuma a születések és halálozások mutatójának köszönhető, a -0,1 százalékos elvándorlási arány a jobbak közé tartozik.


„Egyre többen papíron élnek csak Siófokon”

A szántódi polgármester is meglepődött azon, hogy plusz 17 százalék volt a be- és elvándorlók arányának különbözete a településén. Vízvári Attila polgármestersége előtt is helyi lakos volt, de nem érzékelt jelentősebb beköltözési hullámot.
Siófok lakossága nőtt a legnagyobb mértékben az elmúlt tíz évben, tíz százalékkal. Lengyel Róbert polgármester szerint ez öröm, ok a büszkeségre, mert ezek szerint vonzó a település. – Az éremnek persze ez csak az egyik, szebbik oldala – tette hozzá. – Ami azonban a statisztikából nem kiolvasható, a Nyugat felé megindult népvándorlás, ami sajnos Siófokra is jellemző. Vagyis egyre többen vannak (és ráadásul képzett, fiatal munkaerők), akik papíron ugyan Siófokon élnek, ám valójában az ausztriai hegyvidékekben, vagy Németországban, Angliában keresik a kenyérre valót. És nem is látszik egyelőre, hogy ez a folyamat megállna...