A cenzúra esete a Siófoki Hírekkel

Ez – legalábbis a birtokunkban levő dokumentumok szerint – gyakorlatilag azt jelenti, hogy részletesen átnézi a megjelenésre szánt kész újságot, a betördelt cikkeket, majd levélben megfogalmazza „hivatali kötelezettségként előírt” elvárásait, vagy éppen általános iránymutatást ad. Például „Az újságot a szerkesztést követően látni kívánom, legalább 2 munkanappal a tervezett nyomdába küldés előtt kérem megküldeni. Amennyiben átnéztem, a sajtós, vagy más hivatali kollégám jelezni fogja, hogy mehet a nyomdába.” Vagy éppen az „adott cikk ebben a formájában nem jelenhet meg.”

Szerkesztőségünk megkeresése itt olvasható.

Lengyel Róbert polgármester válaszlevele itt olvasható.

Ennek az „átnézésnek” számos eredménye született az elmúlt években. Például egy „kerékpárutas” anyagból ki kellett venni ezt-azt: „Witzmann Mihály közbenjárását nagyra értékelem, azonban ennek olyan tartalmú cikkét túlzásnak minősítem és nem összeegyeztethető az önkormányzati lappal (a rövid anyagban háromszor is kitér arra, hogy „hosszas utánjárás”, „küzdelmes munkánk”, „sok utánjárás”, stb.) A cikket kérem erre kicserélni:” S természetesen következik az általa(?) újra írt, kicserélt cikk! Volt, amikor arra is figyelmeztette a polgármester a főszerkesztőt, hogy figyeljen jobban, mert a jóváhagyásra beküldött laptervben üres oldal, vagy kép nélküli anyag nem lehet…

És írhatnánk még számos példát. De nem ez a lényeg! Hanem az, hogy Lengyel Róbert, miközben demokráciáról, sajtószabadságról, cenzúráról szónokol és ír, újságírókat bértollnokoknak és propagandistának nevez, eközben a Siófoki Híreket kiadó város, mint laptulajdonos nevében újságírói, szakmai képzettség és gyakorlat nélkül felülbírál, ki- és betetet, megjelentet cikkeket. Az erre vonatkozó – hozzá eljuttatott – kérdéseinket személyiségi jogokat sértve közösségi oldalán közzé tette. Ezt tette kérdéseink kapcsán megfogalmazott írásával is, de egyetlen kérdésünkre sem válaszolt. Pedig az egyszerűbb lett volna! A jogi kifejezések tömkelegét segítségül hívó válaszkitérő megfogalmazásából persze egyértelmű, hogy mi és mit jelent! „... nem tettünk mást, mint a szóban forgó szerződés tekintetében a hivatali kötelességünknek eleget téve, figyelemmel kísértük a szerződésszerű teljesítést a megbízott oldaláról és amennyiben ennek hiátusát észleltem, avagy észleltük, a szerződésben, avagy vonatkozó jogszabályban rögzített megbízotti intézkedéseket tettük. Ez egyébként a jövőben sem lesz másképp”…

Szóval egyszerűbb lett volna azt mondani: van egy szerződés, amely lehetővé teszi, hogy az éppen aktuális polgármester – ha éppen úgy akarja – akár ki-be irkáljon az újságba, ha pedig saját magát nem teszi be elég sokszor, akkor magára vessen, s a főszerkesztőnek – ha már – szintén szerződésileg – elmozdítani nem lehet – ezt tűrnie kell.

Megkérdeztük Gáti Kornél főszerkesztőt is, aki Lengyel Róbert levele szerint …”jogi felelőssége tudatában eldöntheti, válaszol-e és milyen válaszokat ad Önöknek a rám irányuló kérdéseik tekintetében.” Ez utóbbi alapján „teljesen érthető” a főszerkesztői válasz: „kérdéseidre részletes választ nem adhatok, szerződésem titoktartási pontja miatt. Annyit írhatok – ez többek között a Siófoki Hírekben is megjelent -, hogy minden hónapban több oldalnyi anyagot kapok a hivataltól, aminek kérik a megjelentetését. A kész lapot a hivatalnak elküldöm, visszajelzésük után mehet nyomdába. A Siófoki Hírek az önkormányzat lapja.”

A polgármester – mint írja – több esetben kezdeményezte a „szóban forgó szerződés” felmondását, ám nem annak – ezek szerint félre is érthető – tartalmi elvárásai, hanem amiatt, hogy új főszerkesztőt bízzanak meg, de a testületi többség ebbéli kezdeményezéseit „elgáncsolta”.

Lengyel Róbert nekünk írt válaszában mintegy nehezményezi, hogy a Siófoki Hírek 2014 októbere óta megjelent számaiban alig jelentek meg vele, mint a város polgármesterével kapcsolatos „cikkek, riportok, fényképek”. S annak ellenére, hogy ő ugyan nem válaszolt tételesen a kérdéseinkre, kérdést is intézett hozzánk. Bár ez ebben a szakmában nem így szokás, ám legyen: „Vagy Ön szerint életszerű az, hogy magamat rendszeresen „kicenzúrázom” a város újságjából?

Arra mindenesetre találtunk példát, hogy „becenzúrázta” magát. Például: „A Walnut Creekből érkezett diákok kapcsán kérem megírni, hogy a hivatalban polgármester úr fogadta és köszöntötte őket.” – írta egyik korábbi levelében. Szóval, ha ezt lehetett, akkor nem értjük, hogy – a főszerkesztő által említett, minden hónapban több oldalnyi hivataltól kapott anyagba miért is nem lehetett „betenni” több róla szóló írást, cikket, fényképet, amikor a „végterméket” kizárólag ő ellenőrizte, s megjelenését ő engedélyezte. Ennek persze legalább két oka lehet. Az egyik, hogy nem volt az adott hónapban olyan hírértékű esemény, vagy történés, polgármesteri „üzenet”, ami alapján ez megtörténhetett volna. Ez szinte lehetetlen, még akkor is, ha a polgármester rendszerint nem Siófok ügyeit, projektjeit, lobbiját viszi az országos politika szintjére, hanem az országos politikát, s egyéni politikai ízlésének megfelelően hozza Siófokra. A valósabb ok inkább az lehet, mint amiről egy, a polgármester közösségi oldalán megtalálható bejegyzés is tanúskodik betű szerint: „A fideSS testület ennek ellenére rendszeresen leszavazza az ujság profilváltását. Politikamentességét! Bele szólása sincs semmibe a Polgármesterünknek, mert minden jogot elvettek tőle a testületben többségben lèvő fideSS frakció még az első testületi ülésen! Azóta is bár mi beadványa van, azt elsőre leszavazzák! Úgy, hogy ezeket a rágalmazásokat alap fokon várható, hogy lejáratásnak szánják!”

Vagyis micsoda csalódás lenne a „népeknek”, ha kiderülne, s megtudnák: az oly sokat szidott-hordott, némelykor mocskolt, „sokba kerülő” és „kukába való” Siófoki Hírek minden számát szinte betűről-betűre jóváhagyva a polgármester személyes utasítására küldhetik a nyomdába. Ennek az általa megfogalmazott oka pedig így szól „... nem tettünk mást, mint a szóban forgó szerződés tekintetében a hivatali kötelességünknek eleget téve, figyelemmel kísértük a szerződésszerű teljesítést a megbízott oldaláról és amennyiben ennek hiátusát észleltem, avagy észleltük, a szerződésben, avagy vonatkozó jogszabályban rögzített megbízotti intézkedéseket tettük. Ez egyébként a jövőben sem lesz másképp”…

Ennyi tehát tömören egy modernkori „cenzúrázás” története!