2018.08.11. 12:38
„A humor megkönnyíti a mindennapokat”
Senki sem dolgozik családjából az egészségügyben, ő mégis ezt választotta. Héra Eszter húsz éve kezdett diplomás ápolóként, jelenleg ápolási igazgató a Kaposi Mór Oktató Kórházban. A közelmúltban munkáját szakminiszteri elismeréssel köszönték meg.
Mappákkal a kezében siet a kórház egyik épületéből a másikba. Nem használja a liftet, mindig gyalog közlekedik. Irodájába lépve a legelején kezdjük.
– Hogyan került Kaposvárra?
– Budapesten születtem, édesapám katonaként dolgozott, így laktunk Győrben, Tapolcán, majd sokáig Kiskunfélegyházán. Hatodikos koromban kerültem Kaposvárra. Nagyon örültem az Alföld után Somogynak, ahol, ha nem is hegyek, de dombok vannak. A nyarakat pedig a nagyszülőknél Balatonakaliban töltöttem, azóta is nagy szerelem a tó – tette hozzá.
– Családi indíttatás motiválta abban, hogy ápolónőnek tanuljon?
– Lótenyésztő, állatorvos és vegyészmérnök pályák között tanakodtam, végül az utolsó pillanatban diplomás ápolónak jelentkeztem. Úgy gondoltam akkor, hogy erre a hivatásra mindig szükség lesz, van benne fantázia – mondta el Héra Eszter.
A Kaposi Mór Oktató Kórház ápolási igazgatója húsz éve kezdett az egészségügyben. Először a Kopa professzor vezette ideggyógyászati osztályra került, majd az egységek szétválását követően az idegsebészetire. Gyes után a mosdósi tüdőgyógyászati osztály onko-pulmonológia részlegén tüdődaganatos betegeket gondozott.
– Miként lehet feldolgozni, ha az ember nap mint nap végstádiumos rákos betegeket ápol?
– A humor megkönnyíti a mindennapokat, átsegít minket nehéz szituációkon, de a derű mellett szomorú helyzettel is találkoztam. Nagyon sok tragédiát lát az ember, amelyek rengeteget adnak is. Hálás vagyok, hogy daganatos betegekkel dolgozhattam. Az ember érti, mi a fontos, a család, az egészség, nem a pénz, amit minden nap hajszolunk. E felismerés hihetetlenül meg tudja változtatni az ember életét – jegyezte meg az ápolási igazgató.
– Van olyan történet, amely a mai napig élénken él Önben?
– Az idegosztályon volt egy fiatal nő, aki súlyos agyvérzést kapott és éber kómába került. Semmire sem reagált, nagyon vigyáztunk rá, féltettük, pici gyermekei voltak. Észrevettük, hogy amikor a hozzátartozója van nála, könnyezik. Sírt, így tudta az érzelmeit kifejezni, ami mindannyiunkat nagyon meghatott. Sajnos nem sokkal később elvesztettük – mesélte meghatódva.
– Pályája a tüdőgyógyászaton, utána ápolási igazgató helyettesként, majd ápolási igazgatóként folytatódott. Mennyire nehéz a 21. században ápolónak lenni?
– Sosem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam. Nem könnyű hivatás, de csodaszép is. Az anyagi megbecsülés az egyik oka, hogy nincs elég ápoló, a másik pedig az, hogy a rendszerváltozás után átszervezték a szakképzést, szinte évenként változott a rendszer, ami nem tett jót. Most kezd a régi, bevált struktúra visszaállni, de sok év kiesett – tette hozzá.
– A közelmúltban vehetett át egy nívós szakmai elismerést.
– Nagyon meglepődtem, nem tudtam róla. A Semmelweis-napon Budapesten kaptam szakminiszteri elismerést. Nagyon jól esett, mert az ápolási igazgatók esetében nem olyan jellegű a visszajelzés, mint a betegágy mellett dolgozóknál, hogy egy köszönömből, vagy egy mosolyból tudom, mit gondolnak. Jó érzés, hogy az irány, amerre haladunk, folytatandó. Ez az elismerés, úgy gondolom, nem az enyém, hanem a csapaté, akikkel dolgozom. A főnővéri gárda nélkül nem ment volna, ők elképesztően jó kollégák tele szorgalommal, emberi nagyságokkal – mondta el Héra Eszter.
– Húsz éve dolgozik az egészségügyben. Mit gondol, milyen változások indultak el, sok még a tennivaló a szaktárca részéről?
– Elkezdődött egy pozitív irány, de azt gondolom, komoly szerkezeti változások nélkül a jelenlegi struktúrát nagyon nehéz fenntartani. Az egészségügyi dolgozók béremelése nagyon kellett, a szakmának ez egy pozitív visszajelzés. Fontosnak tartom, hogy ösztöndíjprogramok jelentek meg az ápolónőknek. Kollégáink pedig szakképesítéseket szerezhetnek meg úgy, hogy a dolgozónak nem jelent plusz költséget, sőt ösztöndíjat is kap és a helyettesítési díját is fizetik. Nyilván ennek hosszú távon várható a hatása – jegyezte meg a kaposvári kórház ápolási igazgatója.
– Hogyan kapcsol ki, mivel tölti szabadidejét?
– Megpróbálom nem hazavinni a munkát, és a sport, a természetjárás, ami kikapcsol. Rendszeresen részt veszek a kórházi dolgozói tornán, és sokat úszom. Mikor bemegyek a vízbe, azonnal kikapcsolok. Szerencsére a családom is szeret sportolni, így a pihenés nálunk mindig aktívan telik – mondta el Héra Eszter.