Dolmány, csákó és kardok – Összecsaptak a huszárok a találkozón

Habár a mieink közül többet is találat ért és bőszen tüzeltek az osztrákok, sikerült visszaverni először a lóháton érkező ellenséget. A két parancsnoknak is össze kellett csapnia, s trombitaszó jelezte, hogy a magyarok hátrébb szorították az ellenfelet. Majd a derék magyar huszárok lóháton igyekeztek a gyalogság segítségére, hogy végül a magyar lobogó emelkedhessen a magasba. Ezzel is jelezve: nálunk a győzelem.

Mindez valóban megtörtént, de nem osztrák földön, hanem a kaposvári Meistro lovastanyán, ahol a hatodik Huszártalálkozó részeként idézték meg 1849. szellemét a hagyományőrzők. – Ajánljuk ezt a csatajelenetet azoknak a somogyi önkéntes fiataloknak az emlékére – mondta Kedves Gyula, ezredes, történész, az Országgyűlési Múzeum, kurátora. – Akik gyakorlatilag már a szabadságharc leverése után 1849. augusztusában még zászlók alá álltak Noszlopy kormánybiztos és nemzetőr őrnagy önkéntes csapatában. Nagyjából ma 150 éve lehetett az a pillanat amikor esküt tettek a komáromi várban és honvéd zászlóaljat szerveztek.

Hozzátette: a hagyományőrzők a huszárság fénykorát idézték meg. Igyekeztek hűek lenni a történelemhez, ám csak a keresztmetszetét láthatta a közönség annak, hogyan zajlott egy ütközet 1848-49-ben.

A huszártalálkozónak korábban már Igal és Barcs is otthont adott, ám idén újra a megyeszékhelyre érkeznek a katonai hagyományokat őrző egyesületek képviselői. – Ez egy európai szintű katonai hagyományőrző találkozó – mondta el lapunknak Bosnyák János, a rendezvény fő szervezője. – Több nemzet részvételével sikerült megtartanunk a Huszártalálkozót, hiszen osztrák és horvát, felvidéki és erdélyi résztvevők is vannak.

A résztvevők között nem csak elhivatott felnőttek, de derekasan harcoló kishuszárok is voltak. Ők a Fonyódi Kishuszár Egyesület zászlaja alatt vonultak be a rendezvényre. – Az utánpótlás nevelés volt a legfontosabb az egyesület megalakulásában – mondta el lapunknak Lehel Rajmund, főhadnagy. – Szerencsére ez sikerült, mert tizennyolc gyerek van az egyesületünkben. Mellettük az anyukák és apukák is csatlakoznak a hagyományőrzéshez.

Tüzérnek állt Fonyódi Bence is, aki fiatal kora ellenére fontosnak tartotta, hogy megidézze a múlt hősies katonáit. – Kilenc éve vagyok hagyományőrző körökön belül – mondta Bence. – Úgy gondolom, hogy minél több embernek meg kell mutatnunk, milyen gazdagok a katonai hagyományaink.

Összesen kétszázhúszan bújtak korabeli ruhákba és ültek lóhátra, vagy éppen álltak az ágyúk mögé.