Böhönyéről Botswanaba: három hét a szavannán

György-Dávid Valentin a csányi Alapítvány Természeti örökségünk elnevezésű pályázatának keretében három hetet töltött el a dél-afrikai Botswanaban. A pályázat célja az volt, hogy a természettudomány területén tanulmányokat folytató egyetemi hallgatóknak lehetőséget biztosítson, hogy a gyakorlatban is tapasztalatokat szerezhessenek. Valentin a budapesti Corvinus Egyetemen szerzett gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnöki diplomát, mindemellett jó tanulmányi átlagának és kiváló angol nyelvtudásának köszönhetően lehetett tagja annak a kilenc fős társaságnak, akik többségében a Soproni Egyetem Vadgazda mérnök szakos hallgatói voltak. A Csányi Alapítvány jó kapcsolatot ápol a Botswana Safaris céggel, ők szervezték a magyarok kint tartózkodását. A tábor helyszíne az Okavanga-delta környéke volt, amely a világ legnagyobb szárazföldi delta torkolata.

– Szívélyesen fogadtak bennünket az ottaniak, bár az ország lakosságának döntő többsége feketebőrű, nem néztek ránk furcsán, s ott sincs feszültség a feketék-fehérek között – kezdte élménybeszámolóját György-Dávid Valentin. – Magyarországról csak annyit tudnak, hogy Európában van. A történelmünkről, kultúránkról és meseszép tájainkról nincs információjuk, mégis érdeklődve hallgatták történeteinket, felkeltette érdeklődésüket az ország. A magyar nyelv rejtelmeibe is bevezettük őket, megtanultak néhány magyar szót, például, hogy köszönöm, Jó reggelt!, vagy, hogy varacskos disznó, és persze mi is tanultunk néhány szót az általuk beszélt cvána nyelven. Mivel korábban brit gyarmat volt ez a terület, ezért a hivatalos nyelv az angol, amelyet mindenki jól beszél.

A térség vonzereje elsősorban abban van, hogy az ide látogatók mindent megtalálnak egy helyen, amit az ember egy afrikai utazástól elvár. A három hét alatt három táborhelyen, a szavannán felállított kétszemélyes lakósátrakban laktak az utazók. – A reggel hat órai ébresztők és a gyors reggelik után a délelőttöket nyitott autókban töltöttük. közben felfedeztük a környéket – osztotta meg élményeit György-Dávid Valentin. – Szép számmal láttunk elefántot, zsiráfot, bivalyt, leopárdot, oroszlánt és kisebb vadakat is, kudut és impalát. A legemlékezetesebb pillanat talán az volt, amikor egy vadkutya falkát követtünk, éppen vadásztak és sikeresen elejtettek egy impalát. Mivel az országban tilos a vadászat, ezért az állatok populációja sokszínű, nem félnek az embertől, ezért egészen közelről is meg tudtuk csodálni őket. Kézzel fogható tudással gyarapodhattunk, kísérőinknek köszönhetően sokat tanulhattunk, amit kiegészítettek a délutáni előadások. A nap végén aztán a tábortüzet körülülve, teát szürcsölgetve beszéltük át a nap eseményeit barátainkkal – folytatta Valentin. – A két személyes lakósátrakban a matracon, lámpákon kívül volt egy síp is, amit veszély esetén kellett volna megfújnunk. Ám szerencsére erre nem volt szükség. A közösségi sátor volt az étkezések, közös beszélgetések, előadások helyszíne. A kísérőket és az 5 fős személyzetet külön sátrakban szállásolták el.

A program részeként a csapat tagjai pár napos önkéntes munkát is vállaltak a Knyphausen Alapítványnál, melynek célja az általános iskolai tanulók környezettudatos, természetbarát életmódra nevelése.

– Az ottani gyermekek nagyon rossz körülmények közt élnek – folytatta a fiatalember –, ezért az ismeretátadáson túl a gyermekek támogatása és szülők tehermentesítése is célok közt szerepel úgy, hogy a támogatott gyermekek hétvégente közösen táboroztak az általuk gondozott arborétum területén, friss ételeket, italokat kaptak, egymással barátkoztak, együtt tanultak. A gyermekek számára a mi öltözékünk, hajviseletünk, telefonunk, óránk is nagyon furcsa volt, nincsenek hozzászokva az ilyen dolgokhoz. Magyarországról és a magyarokról korábban még nem hallottak és nem rendelkeztek ismeretekkel.

Valentin elmondta azt is, hogy egy kedves afrikai család mindennapjaiba is bepillantást nyertek a magyar utazók. A család vendéglátással, növény-és állattenyésztéssel, illetve a saját maguk által előállított kézműves termékek értékesítésével foglalkozik. – Megtudtuk azt is, hogy rendkívül erősen élnek a hagyományok a család működésével kapcsolatban – mondta. – A család életében hatalmas ünnep a házasság és a gyermek születése. A lánykérésnek is külön menete van: nem a férfi, hanem annak egyik küldöttje, például a testvér vagy egy barát keresi fel a feleség-jelöltet, akinek a családja csak különböző próbatételek, mondjuk várakoztatás után mond igent vagy nemet a felkérésre. Az öltözködést tekintve hasonló ruhákat hordanak, mint mi, a népviseletben pedig a színes ruhák a jellemzők. A dalok mind cvána nyelven szóltak, vidám hangulatúak és az élet szépségéről szóltak, a tánclépéseik nagyon egyediek. Az ételeik kellemesen fűszeresek voltak, többnyire csirke és marha húst ettünk, a vadhúsok közül pedig kudu, impala és strucc volt terítéken. A köretek a hazai ízeknek megfelelően saláták voltak, burgonya, édesburgonya, cékla, rizs és köles.

Botswna 582 ezer négyzetkilométer területű ország, tehát igen nagy. Ehhez képest 2,3 millióan lakják (2018-as adat). Namíbiával együtt Botswana a világ legritkábban lakott országai közé tartozik. Észak-

déli irányban a legnagyobb távolság 1100 km, kelet-nyugati viszonylatban 960 km. A turisták számára érdekes látványosságok, programok egymástól nagy távolságokra vannak. Ezzel kalkulálni kell. Például a Chobe nemzeti park és az Okavango delta között csaknem 600 kilométert kell autózni. Afrikai déli részének országai közül Botswanában a legjobb a közbiztonság! Botswana fővárosa Gaborone, ami közel 8000 kilométerre van Budapesttől.Botswana nyugaton Namíbiával, délen a Dél-afrikai Köztársasággal, keleten Zimbabwével, északon Zambiával ás Angolával határos. Tengerpartja nincs.