Tényleg a majmokból fejlődtünk?

Az evolúció szó egyfajta biológiai elméletet takar, mely szerint a különböző állat- és növényfajok korábban élt közös ősöktől származnak, a köztük lévő különbségek pedig az egymásra következő generációkban bekövetkezett módosulások felhalmozódásával alakultak ki.  Az evolúció természetes kiválasztódáson alapuló elméletét először Charles Darwin és Alfred Russel Wallace vetette fel. A fajok eredetének, azaz a divergencia mechanizmusának részletes leírására először Darwin : A fajok eredete (1859) című könyvének harmadik és negyedik fejezetében került sor. Darwin és Wallace munkássága alapján a természetes szelekció általi evolúció a tudományos közösségben és a laikus közönség széles körében egyaránt általánosan elfogadott ténnyé vált.

A szerves evolúció elmélete szerint minden élőlény rokona egymásnak azáltal, hogy mindannyian egy vagy nagyon kisszámú eredeti sejtből származnak. Egy sor folyamat révén, többek között véletlenszerű változások, majd a sikeres változatok természetes kiválogatódása által új formák keletkeztek, és a fajok száma igen hosszú ideig egyre csak növekedett.

Az evolúció tényének igazolására már a 19. században is számos bizonyíték állt rendelkezésre, elsöprő felfedezéseket azonban csak a 20. évszázad hozta el. Többfajta csoportba oszthatóak a bizonyítékok. Ilyenek például a megmaradt fosszíliák, az élőlények hasonló anatómiai tulajdonságai, földrajzi eloszlásuk, biokémiai hasonlóságok, és így tovább.
Mivel mindig is érdekelt az anatómia, így az anatómiai bizonyítékokat emelném ki. Ha jobban belegondolunk, minden ma élő állat között találhatunk testfelépítésben mutatkozó hasonlóságokat. Vegyük példának az embert és a madarat! Felépítésükben nagyon sok dologban hasonlítanak, és minden egyes csontnak megvan a maga megfelelője a másik élőlényben. Képzeljük magunk elé a saját karunk felépítését, majd emlékezzünk a vasárnapi ebédekről ismert sült csirke szárnyára. A felkarunk és a szárny felső része is egy csontból áll. Lejjebb haladva egy hajlító szerkezetet láthatunk, porcos-csontos könyököt, ami segítségével kinyújthatjuk és behajlíthatjuk karunkat. A könyök alatt két-két csont található a mi karunkban és a csirke szárnyában is, nevük sing- és orsócsont. A csuklónk és kézfejünk viszont különbözik a madárétól. Ám ha alaposabban megnézzük a belső anatómiájukat, rájövünk, hogy az emberi kéz az alapforma, a csirke szárnya ennek egy módosulata, ahol a csontok összenőttek és redukálódtak. Ha ezek a szervek egymástól teljesen függetlenül alakultak volna ki, akkor nem ugyanazon csontok átalakításával, hanem egy megfelelőbb, tökéletesebb, új konstrukcióval formálta volna meg a teremtés a repüléshez szükséges szárnyat. De mivel ugyanabból a kiinduló struktúrából jöttek létre, felépítésüket természetszerűleg csak bizonyos korlátok között lehetett megváltoztatni. Más testrészekkel ugyanez a helyzet. A hasonlóság mértékéből meghatározható az egyes fajok evolúciós rokonsági foka is. Ez azt bizonyítja, hogy az állatok mind egy közös őstől származtathatóak. Ám mindegyik a saját élőhelyéhez adaptálódott.

Az állatok és a növények földrajzi eloszlása szintén az evolúció működését igazolja. Megfigyelték, hogy a szigetcsoportokon a fajok szokatlan gazdagságban és sokféleségben találhatók meg. A Hawaii-szigeteken körülbelül 1000 olyan csiga- és kagylófaj él, melyek a világ más pontjain nem találhatóak meg. Ennek magyarázata, hogy a szigetcsoport tagjai egymástól elkülönültek, s élővilágukat valamikor a múltban bekerült néhány egyed alapította meg. Számos életmód kínálkozott számukra, így a sokféleség gyorsan kialakult. A nagy kontinenseknek szintén megvan a maguk élővilága, az afrikai kontinensen egészen más állatok élnek, mint például a dél-amerikain, noha a környezeti körülmények és az éghajlati feltételek igen hasonlóak. Ennek az oka, hogy a fajok csak azokon a területeken létezhetnek, amelyeket őseik benépesítettek. Így a hasonló élőhelyen kialakuló fajok külsőleg hasonlíthatnak, ám belső anatómiájuk eltér, ezt konvergens fejlődésnek hívjuk.



Fontos kérdés még, hogy keletkeznek-e ma is újabb és újabb fajok.  Az evolúciókutatók álláspontja az, hogy a mai napig jönnek létre új fajok. A kutyát tartó gazdik jogosan félnek egy mikroorganizmustól, ami a kutyát fertőző halálos parvovírus. Ez a vírus a macskákat fertőző parvovírusból fejlődött ki az 1970-es években. (Manapság a parvo elleni védőoltás kötelező a kölyökkutyáknál.) A fajképződés vagy speciáció az a folyamat, mely során egy adott faj két vagy több fajra oszlik. A folyamatot többször megfigyelték mind laboratóriumi, mind természetes körülmények között.

Ivarosan szaporodó élőlények esetében a fajképződés reprodukciós izolációt követő leszármazási elágazás következménye. Emellett meg kell említeni a fajok kihalásának tényét. Kihalásnak egy adott faj teljes mértékű eltűnését nevezzük. A kihalás nem szokatlan jelenség, új fajok rendszeresen jelennek meg fajképződés során, mások pedig eltűnnek, kipusztulnak. Valójában a legtöbb állat- és növényfaj, amely valaha élt a földön, mára már kihalt. Ezen kihalások folyamatosak az élőlények történetében az évmilliók során. De léteznek hirtelen katasztrófák is. A legismertebb ezek közül a kréta–tercier kihalási esemény, mely a dinoszauruszok eltűnéséhez vezetett.

Ezek tudatában összességében elmondhatjuk, hogy az evolúció tény. De önmagában a tudomány materiális eredményei nem adnak tökéletes magyarázatot a felvetett kérdésekre.  Több evolúciós hiányzó láncszem van. Nem magyarázható a DNS véletlenszerű kialakulása. Élő sejtet nem tudtak reprodukálni.

Darwin eredetileg papnak készült

Az iskolákban tanított eredettan a materialista megközelítést alkalmazza. Persze irodalom- és történelemórákon felvillannak az idealista megközelítések is. De ellentétbe kell-e állítani a materializmust és az idealizmust? Evolúció kontra teremtés?
Kevesen tudják Charles Darwinról, hogy vallásos volt, eredetileg papnak készült mikor Cambridge-ben hittudományt tanult. Majd miután meghalt, az Anglikán Egyház a Westminster apátságban temettette el, nem messze Isaac Newton sírjától. 
Ma már a keresztény teóriákban megerősödőben van egy olyan irányzat, ahol tökéletesen elfogadhatónak találják az eredetünket vizsgáló tudomány által felfedezett természeti törvényeket, és úgy tekintik őket, mint Isten „eszközét” arra, hogy végrehajtsa cselekedeteit. Kibontakozóban van egyfajta tudományos teremtéstan. (Forrás wikipedia)