SONLINE

Kicsit szocreál a fíling, a nyolcvanas évek közepét idézik a fémvázas műanyagszékek, s a fapadok, mégis kellemes érzés fogja el az embert, ha átlép a csisztapusztai fürdő kapuján. Melynek bejáratánál kedves néni kínálja népi hímzéses portékáit, kihasználva, hogy hétköznap jórészt külföldiek érkeznek megmártózni a Buzsáktól öt kilométerre található termálfürdőbe.
Mely nagyjából hasonló távolságra fekszik a Balatontól is, azaz igazi aranybányává válhatna, ha... Ha éppen sikerülne végre megépíteni Fonyód felől a hosszú esztendők óta beígért utat, így ugyanis csak nagy kerülővel, húsz-huszonöt kilométeres autózással Lengyeltótin át lehet eljutni a zsáktelepülésre – az autópálya feletti híd már hét éve elkészült, a tervek is régóta a fiókban porosodnak, ahogyan a gyógyszállóé is, csak a cirka négy és fél kilométeres betoncsík hiányzik.

Persze így is épül-szépül a fürdő, a bejárattal átellenben, a kerítésen kívül már látszanak az új, minden igényt kielégítő medence és kiszolgálóblokk alapjai, lesz gyerekpancsoló és masszázsmedence is a mostani leharcoltak helyett. Melyek felett a manapság már meglehetősen ritkán látott műanyag hullámtető próbál valami árnyékot adni a rekkenő forróságban. A medencékben üldögélőket azonban láthatóan nem zavarja a meleg: persze, ha így lenne, vélhetően nem a 42 fokos termált választották volna kikapcsolódásul, s a másik két medence 37, illetve 34 fokos vize sem hoz igazi felüdülést a szaharai júliusban. Mozgásszervi bajokra annál hatásosabb a kénes-hidrokarbonátos termálvíz, s a gyógyulás, de legalábbis a jobbulás érdekében sokan tűrik becsülettel a melegvizet.

– Hosszú évek óta járunk ide – emelkedik ki mellig a vízből Ekchart Schlinnemann, majd asszonyára néz, aki tanácstalanul tárja szét a kezét, mióta is utaznak minden nyáron cirka nyolcszáz kilométert a bajorországi Nürnberg mellől Buzsákra. Illetve hivatalosan a Balatonra járnak, hiszen Bogláron szállnak meg, de a vakáció két hete alatt átlag minden másnap Csiszta felé veszik útjukat. – Németországban egy ilyen adottságú fürdő mellett tucatnyi szálloda épült volna már, s persze éttermek, bárok, boltok. Erről a helyről viszont alig tudni valamit, mi is egy ismerősünktől hallottunk róla anno, aki egyszer itt nyaralt, s egy magyar barátja megmutatta neki a fürdőt.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Ahonnét a butiksor és a éttermek ugyan hiányoznak, de büfé akad, ahogyan kávézó, masszázs és fodrász is: a jelenlegi forgalomhoz elegendő kapacitással. Igaz, egy napozgató magyar házaspártól megtudjuk, nyaranta csak a hétköznapok ilyen békések, hétvégenként megsokszorozódik a tömeg, egyre többen járnak ide Budapestről, a fürdő környékén vagy Buzsákon olcsón találni szállást – sőt, egy kemping is nyílt Csisztán –, s a békés-barátságos fürdőben nyugodtan szabadjára lehet engedni a gyerekeket, nincs olyan pörgés és tumultus, mint a közeli Fonyódon. Melynek hegye szinte a fürdő fölé magasodik, szinte hihetetlen, hogy majd' öt kilométer. A huszonötről nem is beszélve...