SONLINE

– Vidéki birkózóként, pláne Polyák Imre árnyékában nem lehetett egyszerű az élete.
– Már akkor is létezett a főváros-vidék ellentét, másképp fogalmazva nem akármilyen „hátszele” volt a futtatott budapesti birkózóknak – mondta a 74 éves Gutman József. – Hogy mi volt ennek az oka? Egyszerű a válasz. Így akarták elérni, hogy a tehetséges vidéki birkózók valamelyik nagy budapesti egyesület színeiben folytassák a sportpályafutásukat.

– Ami azért nem mindig jött össze.
– Én speciel talán ha negyed évet töltöttem a Dózsában. Mivel abban a közegben nem igazán éreztem jól magam – esélyem sem volt arra, hogy fejlődjek –, így visszatértem Miskolcra a Diósgyőri VTK-hoz. Ami pedig az olimpiai bajnok és háromszoros ötkarikás ezüstérmes, ugyancsak háromszoros világbajnok és kétszeres vb-második Polyák Imrét illeti: megtiszteltetés – és egyben örök emlék – marad számomra, hogy hosszú éveken keresztül én lehettem az edzőpartnere a válogatott edzőtáborokban. Még akkor is, ha csak az ő árnyékában versenyezhettem.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Azért így is letett valamit az asztalra.
– A pályafutásom során három olimpiai bajnokkal is öszszekerültem a szőnyegen, s egyikőjük sem tudott legyőzni. Virupajevet és Lehtorent is megvertem – az orosz birkózó 57 kg-ban, a finn sportoló pedig 67 kg-ban volt olimpiai bajnok 1956-ban Ausztráliában, Melbourne-ben –, a szintén orosz Karavajev (aki 1960-ban a római ötkarikás játékokon nyert az 57 kg-os súlycsoportban) elleni mérlegem pedig két győzelem és egy döntetlen volt.



– Most már értem, honnan a „szovjetverő” titulus.
– A válogatott tagjaként vagy harminc csapattalálkozón ve(he)ttem részt; ennek az egyharmada a szovjetek ellen volt.

– Igaz volt, amit akkoriban beszéltek az emberek? Hogy a miheztartás végett időnként le kellett feküdni az oroszoknak?
– Ránk, birkózókra biztos hogy nem. Kilenc meccsen szerepeltem az oroszok ellen – valamennyi kivétel nélkül az akkori Szovjetunióban volt –, s egyszer sem kaptunk ki: egy alkalommal mi nyertünk, nyolcszor pedig döntetlen lett. Az egyik találkozó előtt Polyák Imre meg is jegyezte: gyerekek, marha nagy szerencsénk van. Most csak egyenként jönnek...

– És ami Gutman József mérlegét illeti?
– Egyszer ugyan rendesen odavágtak, ám a többi meccset rendre én nyertem. Két súlyos sérülésem is volt – előbb '59-ben a vállam ficamodott ki, '64-ben pedig szintén a válogatott keret edzőtáborában a porcommal adódtak gondok –, mégis a technikás, villámgyors birkózók között tartottak számon.

– 1965-ben a tamperei világbajnokságon nem tudták legyőzni, mégis meg kellett elégednie a hatodik hellyel.
– Lassan már fél évszázada ennek, ám még a mai napig is vegyes érzelmeket kelt bennem... Két ellenfelemet is legyőztem, míg a világbajnok román Russu és a többszörös vb-ezüstérmes cseh Svecz ellen döntetlent értem el. Az akkori pontszámítás szerint a négy meccsemen összegyűjtöttem hat hibapontot, így csak a hatodik hely jutott.

– Edzőként is maradandót alkotott.
– A sor élére Repka Attila neve kívánkozik, aki 1992-ben Barcelonában olimpiai bajnoki címet szerzett. Majd negyedszázadon át edzősködtem Diósgyőrben; ez idő alatt félszáznál is több országos bajnoki címet gyűjtöttek be a versenyzőim.

– A junior Európa-bajnok kaposvári Koleszár Gábor útját is egyengette.
– Sokkal többre is vihette volna... A teljes képhez tartozik, hogy ez nemcsak rajta múlt.

– Novemberben avatják majd fel a legendás Szegfi László emléktábláját Kaposváron.
– Szegfi Laci bácsi volt az, aki felfedezte bennem a tehetséget. Na meg volt birkózótársamnak és egyben a jóbarátomnak, az egykori olimpiai válogatott kerettag Papp Józsefnek is – aki az emléktábla kezdeményezője volt – tartozom annyival, hogy újra eljövök Kaposvárra.

Maradandót alkotott

Gutman József 1936 április 14-én született Kötcsén. Már 16 éves is elmúlt, amikor  Szegfi László irányításával megismerkedett a birkózás alapjaival. 1955-ben került a miskolci egyetemre, s már a Diósgyőri VTK színeiben nyerte meg az országos ifjúsági  kötöttfogású bajnokságot.
A felnőtt országos bajnokságon előbb 1957-ben harmadik volt szabadfogásban, rá egy évre második kötöttfogásban, majd 1959 és 1963 között egymás után ötször hódította el a bajnoki címet pehelysúlyban kötöttfogásban.

Számos rangos nemzetközi Grand Prix-viadalon állhatott a dobogón. Bukarestben két, míg Budapesten, Salzburgban, Malmőben és a német Schulban egy-egy alkalommal bizonyult a legjobbnak; a dicső éremmérleget további négy ezüst (Budapest, Belgrád, Katowice és az 1963-as tokiói előolimpia), valamint három bronz (Budapest, Bukarest és Split) teszi teljessé.

1967-től 1986-ig edzősködött Diósgyőrben, majd utána három éven át a klub ügyvezető elnöke volt. 1991-ben a megszűnt DVTK helyett megalapította a Diósgyőri BC-t; Repka Attila már ennek a klubnak a színeiben lett olimpiai bajnok. Két cikluson keresztül, 1988 és 1996 között a Magyar Olimpiai Bizottság tagja volt; ugyancsak nyolc éven át dolgozott a Magyar Birkózó Szövetség elnökségében.