Világformáló ötlet

2018.10.03. 07:00

Újra kizöldülhetne a Szahara

Több mint kétszeresére lehetne növelni a csapadék mennyiségét a Szaharában nagy kiterjedésű napelem- és szélfarmok kiépítésével – állítják a kutatók. Ezt egyelőre csak egy szimulációs modell segítségével vizsgálták, ami megdöbbentő eredményeket hozott. Még az is lehet, hogy a ma még elképzelhetetlennek tűnő terv egyszer megvalósul.

Fábos Erika

A Szahara száz éve egyre csak növekszik, élettelen sivataggá változtatva az egykor termékeny tájat. A természet egyre gyorsuló pusztulását a kutatók szerint nemcsak lassítani lehetne, de vissza is lehetne fordítani – hívja fel a figyelmet erre a megdöbbentő elméletre a Vasárnap Reggel című hetilap legutóbbi száma. Vajon milyen hatása lenne, ha a Föld legnagyobb sivatagának egészét beborítanák szélturbinákkal és napelemekkel? – ezt vizsgálták a Marylandi Egyetem kutatói. Ezzel a sivatagi erőmű kapacitása négyszer több energiát lenne képes termelni, mint amennyit most az egész világ elhasznál. A kutatás szerint

a napelemek és szélturbinák a légmozgások és a felszíni hőmérséklet megváltoztatásával a csapadék mennyiségét is megnövelnék a régióban.

Az esőzések serkentenék a vegetációt, ami még több esőt eredményezne. A klíma változásának pedig nemcsak ökológia, de társadalmi hatásai is lehetnének. A térséget régóta sújtják az éghajlatváltozás pusztító hatásai. A legutóbbi, 2017-es aszály például olyan élelmiszerválságot eredményezett, amelynek nyomán hat ország ötmillió lakója szorul rá élelmiszersegélyekre, az alultáplált gyerekek tömegeit pedig ma is az éhenhalás veszélye fenyegeti.

„Ez a gondolat nem először vetődik fel, korábban is voltak elképzelések, amelyek a sivatagban felvehető napenergia hasznosításáról szóltak – mondta Ferencz Orsolya, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének tudományos főmunkatársa. – Ezzel valóban hihetetlen mennyiségű, olcsó energiához jutna az emberiség, ami a Földünk energiamérlegét is megváltoztatná, gyakorlatilag pozitívba fordíthatná. Ez rendkívül sok következményt vonna maga után, akárcsak arra gondolunk, hogy ekkora mennyiségű olcsó energiával a sós vízből akár fogyasztásra alkalmas édes vizet is elő lehetne állítani, ami a vízhiányt orvosolhatná. Játszunk el a gondolattal, hogy ez lehetséges: ezzel megállítható lenne az elsivatagosodás egyre gyorsuló folyamata. Ez a jelenség évszázadok óta ismert, de az elmúlt évtizedekben már olyan mértékű, hogy évente 40-50 kilométert húzódik délebbre Afrika belseje felé a terméketlen kő- és homoktenger. Pedig ez már ma is a világ egyik legszegényebb régiójaként számon tartott terület. A Száhel térségben igen komoly népességrobbanás tanúi is vagyunk, nem mellékes, hogy az itt élő milliárdos embertömeg milyen körülmények között várja a jövőt. Az ENSZ azt prognosztizálja, hogy a mostani demográfiai tendenciák alapján 2050-re két és fél milliárd ember, többségében fiatal él majd Afrikában, és már a mostani körülmények közepette is egymillió menedékkérő van úton innen az öreg kontinensre.”

A tervnek egy komoly nehézsége van:

a számítógépes szimuláció alapján a sivatag körülbelül egyötödét kéne lefedni napelemekkel, ami hatalmas terület, felbecsülhetetlenül nagy beruházás, hiszen a sivatag nagyjából akkora, mint az egész Egyesült Államok.

Ennek köszönhetően azonban a növényzet szép lassan visszatérhetne a területre.

„Amennyiben rendelkezésre állna is az a hatalmas forrás, amely ennek a technológiának a kiépítéséhez kell, a Száhel-övezet geopolitikai realitása akadályozná meg a kivitelezését – vélekedett Ferencz Orsolya. – Több afrikai országban évek, sőt évtizedek óta polgárháború zajlik itt, állandó a feszültség a térségben, gyakorlatilag folyamatosak a fegyveres konfliktusok, a Boko Haram dzsihádista lázadói is fenyegetést jelentenek, és a terület csempész- és migrációs útvonal közepén fekszik. Ez egyrészről azt jelentené, hogy nem lehetne szavatolni ezeknek az erőműveknek a biztonságát, másfelől állandó zsarolási potenciál lehetne ez a gigantikus mennyiségű energia.”

Ferencz Orsolya szerint annak ellenére, hogy ez a terv ma még inkább csak tudományos és elméleti síkon értelmezhető, fontos és hasznos minden olyan kutatás, amely a különböző alternatív jövők lehetőségeit veszi számításba. Eljöhet ugyanis az az idő, amikor az emberiség belátja, hogy az élet megtartása ezen a bolygón minden befektetést megér.

A Szahara nem volt mindig sivatag

A Föld legnagyobb sivataga. Területe több mint kilencmillió négyzetkilométer, kora mintegy 2,5 millió év. A Szahara Algéria, Csád, Egyiptom, Eritrea, Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Niger, Nyugat-Szahara, Szudán és Tunézia hatalmas területeit foglalja el. A Szahara legnagyobb része a közfelfogással ellentétben hamada, azaz kő- és sziklasivatag, és nem homoktenger. A Szahara valamikor a mainál sokkal nedvesebb volt, területén legalább a legutolsó jégkorszak óta élnek emberek. Ma azonban vegetációban szegény, kivéve a Nílus völgyét, az oázisokat, illetve az északi fennsíkokat, ahol mediterrán növényeket termesztenek.

Borítókép: Jándi Attila / Shutterstock

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!