Olvasóink szerint az a legjobb adatvédelem, ha nincsenek adataink

A kibertámadások, információszivárgások, visszaélések és biztonsági rések korában minden eddiginél nagyobb jelentősége van annak, hogy mi mit osztunk meg saját magunkról, illetve hogyan őrizzük mindazt, ami rólunk és közvetlen környezetünkről tudható.

" />

A hét lakat és a viaszpecsét korunkban sajnos már édeskevés, láthatatlanná tévő köpeny pedig sajnos csak a mesékben és a Harry Potter-regényekben létezik.

Ahogy a házak köré épült kerítéseket meghaladó(nak gondolt) riasztóberendezések teret hódítottak, úgy a digitális életünkben is egyre inkább gépi védelemre szorulunk, gondoljunk csak a jelszóvédő és -ellenőrző alkalmazásokra, az ujjlenyomatos technológiára, a vírusirtó programokra vagy egyéb adatőrző szoftverekre. Ugyanakkor bármilyen szorgosak legyenek is e biztonsági alkalmazások, a saját felelősségünkről egy pillanatra sem feledkezhetünk meg.

" />

Legutóbb arra a kérdésre szerettünk volna választ kapni olvasóinktól, hogy ők mit tartanak a legjobb védelemnek.

[eweb-voting id="1402945"]

Ahhoz képest, hogy ez az internet terjedésével teljesen egyidős gyakorlat, a jelszó erősségére fordított fokozott figyelmet csupán a szavazók egytizede, 11%-a jelölte meg hatékony módszerként. Nagyon reméljük, hogy nem azért érkezett ilyen kevés voks erre az opcióra, mert olvasóink másik 89%-ának törték már fel erős jelszavát…

" />

Szavazóink 22%-a azt vallotta: ujjlenyomattal azonosítja magát, ahol csak lehet. Valóban üdvözlendő, hogy a teljesen egyedi jellegzetességre, az ujjbegy bőrmintázatára épülő technológiát már nem csak a bűnüldözésben vetik be sikeresen, hanem jóval szélesebb körben szolgálhatja a biztonságot – ugyanakkor ez a módszer sem mindenható. Ha az volna, bizonyosan többen szavaztak volna rá – vagy föl sem tettük volna a kérdést. (Az ujjlenyomat-hamisító módszerek részleteibe itt most nem szeretnénk belemenni…)

" />

Ennél valamivel többen, 26%-nyian gondolkodnak az adatvédelmi világnap kitalálóinál sokkal, de sokkal lazábban. Ők ugyanis szavazatukkal úgy nyilatkoztak, hogy Ugyan már! Nincsenek titkaim. Nem állítjuk, hogy ez a válaszopció minden humortartalomtól mentesen került a többi közé, és azt is készséggel elismerjük, hogy nagy számban olvasnak minket tiszta és feddhetetlen életű emberek. De azért halkan megjegyezzük, hogy az információs forradalom virágzásának kellős közepette azzal az információval élhetnek vissza az ilyen szándékúak, amelyikkel csak akarnak. Szóval ha titkaink nincsenek is, velünk kapcsolatos információ viszont van dögivel – érdemes őrizni őket.

" />

Az információs társadalom új szükségleteket is termel. Ilyen az információs önvédelem, ez (szinte) az egyetlen módja annak, hogy a lehallgatós alkalmazások és agresszív adathalászok korában enyhítsünk a kiszolgáltatottságunkon, és emlékeztessük magunkat arra, hogy szívünk nem csupán „kartoték-adat”: ez pedig az, ha igyekszünk mi magunk minél kevesebb információt elérhetővé tenni magunkról. Olvasóink egy nagy csoportja, a szavazók 41%-a foglalt állást amellett, hogy ő bizony igyekszik digitálisan nyomtalanul létezni. Tudjuk, hogy ez nem könnyű a függőséget okozó közösségi média és a kütyücunami korában – de azért nagyon drukkolunk.

" />

Borítókép: Illusztráció