Étlapozó

2006.11.18. 21:11

Kukorica János biztosan jóllakna

Ebédidőben vitt az utunk Balatonföldváron át, így hát megálltunk egy ismerős ajánlotta étteremnél. Zárva volt. Aztán megálltunk a következőnél, de ott is lehúzták a rolót. Végül a Kukorica Csárdában kötöttünk ki.

Özv. Zimbabwei Kálmánné

Hogy miért? Amikor megérkeztünk az első, végre nyitva talált földvári étterembe, egyből megértettük: a hatalmas helyiség ugyanis kongott az ürességtől.

A Kukorica Csárda vezetése - rendkívül dicséretes, ám nem biztos, hogy túlságosan kifizetetődő módon - ugyanis úgy döntött, hogy télen is fogadja nagyrészt átutazókból álló vendégeit. Először éppen ezért a ritka vendégnek járó kedvességnek tudtuk be, hogy ajtót nyitott, majd egészen az asztalunkig kísért bennünket a pincér. Később azonban tudatosult bennünk, hogy itt kérem a régi, már-már elfeledett idők vendéglátós hagyományainak felidézésébe csöppentünk, már ami a minőségi felszolgálást illeti.

[caption id="" align="alignleft" width="160"] A sorozatot a kaposvári Ford Tóth autókereskedés támogatja
[/caption]Igaz, maga a hely is letűnt korok világát tárta elénk, a hagymafüzérek és a kukoricafejek között maga Kukorica János is minden tétovázás nélkül törne utat magának a búbos kemence oldaláig. Talán csak akkor nézne nagyot, ha a fotocellás konyhaajtó halk szisszenésével szembesülne az első kisüsti után.

Alig ocsúdtunk fel a villámgyors "időutazásból", már asztalunkon gőzölgött nagymami burgonyalevese, és a húsleves csészényi májgaluskával. A pincér - minden túlzás nélkül - megköszönte, hogy kihozhatta.

Ebédlőpartnerem meg is jegyezte, hogy akkor most ez a kedves úriember vagy Zimbabwei Kálmánnét sejt bennünk, vagy tényleg egy Jókai-regényből lépett elő.

Ami a menüt illeti: „a krumplileves legyen krumplileves", ahogy a régi rendszerben mondta volt népünk nagy vezére. Ezt ezen a helyen sem cáfolta meg a séf, nagyanyai íz köszönt vissza már az első kanál után. Ám a húsleves ezidáig ismeretlen és nem túl vágykeltő ízvilágot hozott a kora délutánba. Második fogásként roston sült pulykamell került mangószósz kíséretében a körbedíszes „retrotányérok" egyikére, s mivel gyümölcsnapot tartottunk, fahéjas alma, körte és barack kíséretében szervírozott csirkemell filé a másikra. A látványban nem is volt hiba, még ha egy nagyétkű Kukorica Jancsi kevesellte is volna az adagot, főként a visszafogott gyümölcskínálat miatt. Ám végső soron a hely erényének tudható be, hogy sok más étterem konyhájával ellentétben nem a mennyiséggel akarnak vendégbendőt tömni, hanem a minőségre törekednek.

Ezzel mindent összevetve sikerült is jó hangulatú délutánt okoznia a séfnek, hiszen az ízek harmonikusan simultak egymáshoz, a hús korrekt módon át volt sütve, és még a köretkrokett is pontosan úgy omlott a szájban, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Igaz, az igazi gasztrocsoda még a desszertsomlói kiváló arányban kevert rumos-csokis öntete ellenére is elmaradt, hiszen egy pontosan és remek technikával előadott Chopen-etűd még nem csal könnyeket az ember szemébe, ha a zongoraművész egy átlagos hétköznapi délután hangulatában adja elő. Na persze, ez nem jelenti azt, hogy máskor ne lenne sansz a katarzisra. A vendéglátós körítés adott hozzá...

Értékelés

Személyzet (0-10): hihetetlenül kedves 10

Környezet (0-10): ungarishe vircsaft 9

étel (0-20): korrekt ízek 15

Környezet (0-10): ungarishe vircsaft 9

étel (0-20): korrekt ízek 15 A sorozatot a kaposvári Ford Tóth autókereskedés támogatja -->

Címkék#Étlapozó
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!