2008.11.09. 08:13
Jobb mártást érdemelt volna a muslicás vadas marha
Kívülről úgy tűnt, nem hibázunk, s belépve tovább erősödött ez az érzés. A balatonboglári Kinizsi udvart elsősorban azért választottuk, mert az utószezon lecsengtével nemigen akadt más hely, melyet nyitva találtunk, de ettől még nem érvényes a ló–szamár párhuzam.
Egészen európai vendéglőbe toppantunk, a fogadóhelyiségben – melyről utóbb kiderül, egyúttal dohányzó is – pofás bőrfotelek és -kanapék sorakoztak, s ízléses-kulturált az étteremrész is. Legalábbis a berendezést illetően. A „társaság” viszont...
Eleinte azt hittük, hogy csak néhány kóbor muslica keresett menedéket a hűvösödő időben, ám az italok megérkeztével egyre nagyobb csapat repkedett a poharak körül. Nemhogy a narancslevet, de még az ásványvizet is szívesen kóstolták, így minden kortyolás előtt némi bogarászás kezdődött, hogy legalább a felszínt megtisztítsuk a kevéssé kedvelt rovaroktól. A rajzás aztán egyre inkább rányomta bélyegét az ebédre, így végül (muslica)felhős homlokkal távoztunk.
Pedig a felhozatal nem kiáltott panaszkönyv után. Az első fogásnak kiszemelt franciás hagymaleves például tűrhetőnek bizonyult, bár némi kutatás szükségeltetett, hogy a sajtot megtaláljuk az ibrikben, s a krutont is mérhették volna bőkezűbben. Jóval bővebben, mint a gazdagon ígért marhahúslevest. Melyben a húsmennyiséggel nem volt gond, sokkal inkább a beharangozott rengeteg zöldséget hiányoltuk: hét répakockát találtunk, zellert és gyökeret viszont egyet sem. Még szerencse, hogy a hőfok javított az összképen.
Második fogásunkat készséges és barátkozó pincérünk is megsüvegelte, s mélyegyetértéséről biztosított bennünket. Ettől persze teljesen belelkesedtünk, s hangulatunk az ételek megérkezése után sem romlott. Legalábbis, amíg meg nem kóstoltuk a szemre valóban tetszetős felhozatalt. A szalvétagombóccal kerített vadas marha kifejezetten étvágygerjesztőnek tűnt, s az első falat gombóc után még elismerően csettintettünk, ám a mártás bizony igencsak illetlenül viselkedett. Mármint a gombóchoz illetlenül. Mindenfajta fantáziát nélkülöző, jellegtelen, tejfeles-mustáros szószt kaptunk, melyet leginkább egy iskolai-üzemi menzán vár az ember, nem egy igényes vendéglőben.
Értékelés
Személyzet (1-10 pont): 9,Készséges, barátkozó.
Környezet (1-10 pont): 4,
le a muslicákkal!
Étel (1-20 pont): 12,
túlzó jelzők.
Jobb választásnak bizonyult a Country-módra elkészített sertésszelet. A köretként hozzáadott hasábburgonya átlagosságát sikeresen törte meg a bőséges szalonnás kukoricával felturbózott s ízében is eltalált karaj. Kicsit tartottunk tőle, hogy egyszerű főtt kukorica kerül a tányérra, de a szalonnával öszszesütött tengeri kifejezetten jól csúszott, s ebben a párosításban édessége sem volt hivalkodó.
Illata annál inkább, meg is részegítette a muslicahadat, melyek boldogan mártóztak hol a vadasban, hol a szalonnazsírban, így az étkezés olyan figyelmet követelt, mintha folyamatosan a bankok apró betűs kiegészítéseit kellett volna olvasgatnunk. Talán érthető ezek után, hogy a kávét már a dohányzóba kértük, ahol a környezet némileg javított borús hangulatunkon. A számla kevésbé: igaz, muslicák nélkül még elfért volna...
Készséges, barátkozó.
Környezet (1-10 pont): 4,
le a muslicákkal!
Étel (1-20 pont): 12,
túlzó jelzők. -->
