„Csak az életem szól a sportról és a gyerekekről”

– Olvasva önéletrajzát, melyet a mesterpedagógusi pályázatához mellékelt, egy nagyon színes, sokoldalú szakmai munkásság rajzolódik ki. Mely elemeket ismertek most el ebből ezzel a díjjal?

– A testnevelésért, a diáksportban végzett munkáért kaptam, ez áll az oklevélen is. Négyen kaptuk meg ebben az évben, munkásságunk elismeréseként. 2017-ben kaptam meg Szita Károly polgármestertől a Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetést, és ő terjesztett fel erre a díjra is. 37 éve vagyok a pályán, a kaposvári II. Rákóczi Ferenc Tagiskolában 32 éve tanítok testnevelést, 20 éve vagyok igazgató-helyettes, 10 éve a Somogy Megyei Diáksport Szövetség elnöke. Sportról

– A hosszú életpálya azért már enged következtetéseket levonni, átfogó megfigyeléseket tenni. Változott a fiatalok mozgáshoz való viszonya az elmúlt évtizedekben?

– Mindenképpen. Még tíz évvel ezelőtt is teljesen más volt a gyermekek hozzáállása a sporthoz. A tanítás mellett tizenhárom éve vagyok edzője a kosárlabda leány utánpótlást nevelő Mágusok Egyesületnek. Itt olyan gyerekekkel dolgozunk, akik ezt szeretnék csinálni, de mégis az elmúlt években megváltozott a mentalitás és a hozzáállás is. A világ annyira felgyorsult, annyi inger éri a gyereket, hogy ha nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, vagy nincs gyors siker, könnyebben feladják. Nyolc, tíz éve még egy mezzel is tudtuk motiválni sportolóinkat, ma már azért jobban el kell gondolkodnunk, mi az a juttatás, amit tényleg értékelni tudnak. Egykor a gyerekek tettek meg mindent, hogy nálunk játszhassanak, mostanra ez is megváltozott kicsit. Nekem és az edzőknek kell kitalálni újabb és újabb praktikákat, hogy ott tartsuk a kosárlabdázni vágyó, tehetséges gyerekeket. Sokak számára a számítógép, az internet nagyon vonzó alternatíva és az iskolában való megfelelés is nagy terhet ró rájuk, alig marad idő a kikapcsolódásra, komolyabb edzésmunkára. A gyerekek változnak, és a pedagógusnak velük kell változni felfogásban, alkalmazott módszerekben, mindenben. Mert különben nem lehet sikereket elérni.

– De az elmúlt időszakban sokat változott az iskolai testnevelés megítélése is.

– Igen, a mindennapos testnevelés bevezetése új feladatokat rótt ránk, olyanokat is, melyekre nem is számítottunk. Iskolánknak szerencséje van, hisz nagy tornacsarnokkal, füves pályával rendelkezünk, és az iskola mögött található Városligetben is számos módon megvalósíthatunk egy izgalmas testnevelés órát. De ezeket olyan változatos formában kell megterveznünk, hogy a diákok ne érezzék, hogy ez kötelező, hogy ne váljon teherré. Főleg úgy, hogy az sem ritka, hogy egy általános iskolás gyereknek hét, nyolc órája is lehet egy nap.

– Mindig a sport és a tanítás töltötte ki az életét?

– Igen, ez volt az alap, a testnevelőség. Amikor igazgató-helyettes lettem két évtizede, akkor ezek mellé csatlakozott az is, hogy a munkahelyemet próbáltam mind modernebbé, korszerűbbé tenni. Aztán ahogy a forrásokhoz pályázatok útján lehetett hozzáférni, megtanultam azt is, és nagyon sok pályázatot írtam. Ebben volt szakmai-, szabadidős-, és sport pályázat is.

– Ez három embernek is sok volna. Iskolaépítő, fejlesztő, mesterpedagógus, kosárlabda edző. Megfér ennyi tevékenység egymás mellett úgy, hogy egyik sem csorbul?

– Természetesen, hisz muszáj, hogy így legyen. Néha persze én is voltam úgy, hogy ez már sok, valamit le kellene adni, el kéne engedni. Aztán mégsem tettem. Mert szerencsés vagyok, mindig megtaláltam azokat az embereket, akik segíteni tudtak nekem, akik támogattak munkáimban. A most kapott díjat is nekik köszönhetem, akik mellettem álltak, velem dolgoztak az elmúlt időszakban. Valamint a családomnak, akik segítettek a nyugodt, biztos háttér megteremtésével abban, hogy én minden körülmények között helyt tudjak állni a munkámban.

– Akármelyik tevékenységéről is beszélgetünk, az egy sikerrel ér véget. Mit lehet még elérni ebben a szerteágazó munkásságban?

– Nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy erre a díjra érdemesnek találtak, hiszen ugyan úgy, mint a kollégáim, munkatársaim, tettem a dolgom, próbáltam megfelelni a megbízatásaimnak, igaz, sok területen kellett helytállni és nem zárult mindig minden sikerrel. De az élet megy tovább, ameddig bírom, a megkezdett munkát szeretném folytatni, tudásomat átadni, újakat szerezni, hiszen az „ életfogytig tartó tanulás” napjainkban nem csak a fiatalokra érvényes, hanem az élet minden színterén mindenkire, aki hatékonyan és jól akarja csinálni a munkáját.

Körmendiné Hajdu Gyöngyi egy sokoldalú, sikeres életpályát tudhat magáénak. Az mellett, hogy testnevelő tanár, igazgató-helyettes, egyesületi kosárlabda edző, a Somogy Megyei Diáksport Szövetség társadalmi elnöke is. Nagy sikerű diákolimpia országos döntők szervezője, rendezője, felkészítő tanárként több éven keresztül eredményes résztvevője. Mesterpedagógusi pályázatát tavaly novemberben védte meg, és mint elmondta, egy ilyen gazdag életútnál nem is igazán a megfelelés volt a kérdés, hanem hogy sikerül-e a pályázat négy szempontja szerint újra rendszerezni azt a rengeteg munkát, amit végzett. De mint oly sok mindent, ezt is sikerrel megoldotta.