Tabu a földönkívüliekről beszélni, pedig köztünk élnek

– Sok évvel ezelőtt levelet írtunk a miniszterelnöknek és a honvédelmi miniszternek, hogy hozzák nyilvánosságra a földönkívüliek létét bizonyító dokumentumokat – mondta Kalmár János, a Magyar Ufókutató Szövetség elnöke. – Végül egy ezredestől kaptunk egy nagyon udvarias levelet, melyben az állt, hogy ilyen dolgok nincsenek, nem is voltak és nem is lesznek.

A szövetség elnöke szerint a tudományos élet vezetői is sok titkot tartogatnak, s csak a magánbeszélgetések során hozakodnak elő a témával. – Amikor négyszemközti beszélgetést folytatunk tudósokkal, akkor nagyon mélyen belefolynak a témába, ám amikor publicitást nyerhetne egy-egy felfedezés, akkor hallgatnak – tette hozzá. – Sőt sokan közülük találkoztak már megmagyarázhatatlan eseményekkel, de mégsem nyilatkoznak... Pedig az embereket érdekelné a téma...

Amikor rákérdeztünk, van-e bizonyítékuk arra, hogy van a Földön kívül élet, a válasz egyértelmű igen volt, majd Kalmár János elmesélt egy több mint húsz évvel ezelőtti történetet, amikor személyesen találkozott idegenekkel.

– A Zichy grófi családdal, egészen pontosan Zichy Irénkével jó kapcsolatot ápoltunk, s miután meghallgatta az előadásunkat, meghívott minket Svédországba egy kisebb tévés stábbal együtt. Stockholmba mentünk, majd felvitt minket a hegyekbe, ahogy ő fogalmazott, egy nagyon különös helyre, s itt találkoztam egy hölggyel, aki földönkívüliekkel tartott kapcsolatot.

A nő azt mondta nekik: vannak földönkívüliek, s hozzá rendszeresen ellátogatnak, sőt rengetegen vannak, közel 287 ezren Svédország területén, s a Föld megmentésén dolgoznak.

Ám a történet itt még nem ért véget.

Egy háromfős társasággal találkoztak a kapcsolattartó házában, akik mint utóbb kiderült idegenek voltak.

– Már pakoltunk, hogy indulunk vissza Stockholmba, amikor azt vettem észre, hogy hárman bejöttek a házba, s engem figyelnek – mondta Kalmár János. – Egyikük – aki teljesen ember formájú volt, csak a feje volt furcsa és gyűrött volt a bőre – a nevem szólított, azt mondta: „Üdvözlöm, János”, pedig sohasem találkoztunk. Ez ott, akkor, abban a pillanatban nagyon sok volt. Megkérdeztem, ismerjük-e egymást, mire ő így felelt: mi nagyon jól ismerjük Önt, Ön viszont nem ismer bennünket. Kiderült, sok projektbe bevontak, tanítanak és van és lesz is feladatom és Budapesten is meglátogatnak majd. Már három napja megkapták rá az engedélyt, hogy felvegyék velem a kapcsolatot, pedig akkor még úgy volt, nem tudunk elutazni Svédországba, de ők már akkor tudták, hogy ott leszünk.

S jött még egy csavar a történetbe, ugyanis mások is látták az idegeneket. A magyar csapat sofőrje egy társával kiment, hogy bemelegítse az autót, mire a többiek végeznek a pakolással. Aztán egy furcsa jelenségre figyeltek fel. Egy medicinlabdányi gömb ereszkedett le az égből, majd egyre nagyobb lett, végül leszállt és egy háromfős társaság szállt ki az azonosítatlan repülő tárgyból és bement a házba...

Egészen Stockholmig nem esett szó a történtekről, ám ott már összerakták a képet.

Kalmár János elmondása szerint rengeteg bizonyíték van, mely alátámasztja a földönkívüliek létezését. Például ő maga is készített fotókat Holdra szálló ufókról.