Nem csak ápolják, óvják is a somogyi védett madarakat

Egy vörösvércse, egerészölyv, réti sas és egy fehér gólya lábadozik a Duna-Dráva Nemzeti Park madárrepatriálójában. A réti sas szlovák gyűrűvel rendelkezett, s már hónapok óta Drávaszentesen gyógyul, miután szárnysérüléssel bekerült a létesítménybe. A vörösvércse azonban olyan súlyosan megsebesült, hogy teljesen már nem fog felépülni, tudtuk meg Horváth Zoltán, tájegységvezetőtől. – Szigetváron van egy hasonló – mondta a Duna-Dráva Nemzeti Park tájegységvezetője. – Ott magánszemélynél van egy sérült tojó, őt hozzuk át ide. Kértünk külön engedélyt arra, hogy a sérült madarakat párba rakjuk és tenyészthessük őket. Sikeres költés esetén a fiókákat itt szabadon tudjuk engedni és persze a látogatóknak is meg tudjuk mutatni.

A Két folyó és egy hegy – új ökoturisztikai termékek a Dráva mentén, valamint a Papuk-hegységben elnevezésű, mintegy egymillió eurós uniós forrásból finanszírozott magyar-horvát program keretében elkészült madárrepatriáló célja nem csak a beteg állatok gondozása, de a fajok megismertetése is a látogatókkal.

– Már kezdi összeszedni magát – mondta Horváth Zoltán a madár repatriálóban lábadozó fehér gólyára mutatva. A nagy testű madár olyannyira jó bőrben van már, hogy a szakember csak hosszú percek múltán tudta megfogni a Lábod környékéről beszállított gólyát. Pedig nem is olyan régen még teljesen legyengülten könnyedén kézbe vehették a nemzeti park szakemberei. – Szerencsére nem érte áramütés – mondta Horváth Zoltán. – Ha mégis, biztosan csak gyenge, mert külsérelmi nyomok nem láthatóak. Őt valószínűleg egy pár hét múlva ki tudjuk engedni még a vonulás előtt.

A szakember hozzátette: néhány napja is elengedtek egy gyógyult gólyát. Erre kiválóan alkalmas a drávaszentesi terület, ahol a gyepeken egyébként is gyakran megjelennek a kelepelő madarak. A fehér gólya állománya egyébként országosan csökkenésnek indult, idén azonban várhatóan stagnálás lesz megfigyelhető. Ugyanis a sok csapadék kedvezett a kelepelő madaraknak. – Sok kisvíz maradt a gyepeken, ahol sikeres ilyenkor a békák, kétéltűek szaporodása – mondta el lapunknak Horváth Zoltán. – Nem száradtak ki korán a vizek, nem fulladtak meg az ebihalak és ezekben a vizekben a gólyák táplálékot találhatnak. Magyarországon az a tendencia, hogy a Dunántúlon csökken az állomány, az Alföldön pedig emelkedik. Mintegy 5 ezer gólya költ hazánkban, sajnos ezen a vidéken csökken létszámuk. Ez sajnos az állattartás térnyerésével és a gyepterületek csökkenésével magyarázható.

A Duna-Dráva Nemzeti Park tájegységvezetője kérdésünkre elmondta: 200-ra tehető a költő fehér gólyák száma. Azonban két évtizede még 300 madár volt. – Ha csak Nagybajomból indulunk ki, ott 25 pár volt, most 5-6 van – magyarázta a szakember. – Berzencén volt olyan év, hogy 27 pár költött, most csak három, Mesztegnyőn 10 pár fehér gólya költött, jelenleg csak egy. Ha csak ezt a három települést vesszük alapul, akkor már negyven pár hiányzik a somogyi állományból.

A Drávaszentes közeli gyepes területek kedveznek a gólyáknak, s azon dolgoznak a nemzeti park szakemberei, hogy még több védett faj leljen otthont ezen a vidéken.

A fekete gólyával már sikerült eredményt elérni, tette hozzá a szakember, hiszen fekete gólya 13-14 sikeres költés volt a környéken. – Ráadásul 30 felett gyűrűztünk fiókát az egyik Barcs melletti fészekben – emelte ki Horváth Zoltán. – Fekete gólyát korábban Nagybajomban gyűrűztünk, annak pedig már négy éve.