Csöndjei legyünk mi egymásnak, ha már túlságosan zajos a világ

– Hogy látja, húsvét üzenetét valóban felfedezi a társadalom?

– Egy része bizonyosan, ám „a remény sohasem meghaló, ha minden utolsó szalmaszál ABBÓL a jászolból való” – ahogy Nagy Gáspár fogalmazott. A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus Krisztus kereszthalálára és feltámadására emlékezünk. Az embernek sokszor van olyan érzése, hogy e meglehetősen impulzív, s a csendre túl sok időt nem hagyó világban nem élhetjük meg kellő figyelemmel és mélységgel, katarzissal legfontosabb ünnepeinket. Pedig húsvét üzenete örök: Krisztus feltámadt, az élet legyőzte a halált. Az ünnep számomra a külsőségek helyett inkább az önvizsgálat, a belső mélyülésre való készülődés stációsorozata. Több mint 2000 éve Jézus elénk élte az életét; valamennyiünknek megmutatta azt az utat, amire rálépve valóban boldogok lehetünk. Ez a szeretet, s mások megbecsülésének, támogatásának az útja. Nem ígérte, hogy könnyű lesz, de Rá hallgatva bátran elindulhatunk rajta. A társadalomnak erre lenne leginkább szüksége, hiszen az irgalmas, feltétel nélküli szeretet világában élve, s azt gyakorolva lehet csak felfedezni húsvét üzenetét.

– A lelki-szellemi töltekezés a politikusainkra is ráfér. A böjt különösen alkalmas volt a magunkba nézésre. Jutott némi ideje arra, hogy mélyüljön az istenkapcsolata?

– Keresztényként pontosan tudjuk, hogy húsvét az egyházi év különleges időszaka. Hamvazószerdán Jézussal együtt indulunk egy lelki „zarándokútra”. Kegyelmi időről van szó nagyböjtben, hiszen a több imádság, a Szentírás rendszeres olvasása által még teljesebben megismerhetjük hitünk szent titkait. Örülök, hogy tudatosan szakíthattam erre időt az idén is, így meghatározó időszak volt a nagyböjt; a cselekvő szeretet ideje, hiszen soha nem feledem Jézus szavait: „Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!” – ahogy Lukácsnál olvashatjuk.

–Jézus Krisztus feltámadása örök misztérium, ha nincs nagypéntek, húsvét sem köszönt ránk. Ön milyen érzésekkel várja a feltámadás örömhírét?

– Nagyszombaton már készülődünk a feltámadás ünnepére. Ilyenkor betölti szívünket a csend, amely segít a Krisztus halálának titkában való elmélyülésben. A húsvéti gyertya fénye maga is Jézus Krisztust jelképezi, az Ő feltámadását, mely bevilágít nemcsak a templomok, hanem a lelkek, a világ sötétjébe is, hogy reményt és megújulást kínáljon minden embernek. Húsvét ünnepe számomra ma is azt üzeni, mint évtizedekkel ezelőtt: tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a jó érdekében, és bízzuk magunkat, családunkat, országunkat és nemzetünket az Úr irgalmas és mindenható szeretetére.

– Gyerekkorában miként zajlott a húsvéti ünnepkör?

– János öcsémmel mindig nagy izgalommal vártuk az ünnepeket. Csodálatos volt, hogy ilyenkor az egész családunk együtt lehetett. Szüleim féltő gonddal és szeretettel vontak be bennünket a készülődésbe. Ünnepi ruhában, közösen indultunk a szentmisére. Együtt imádkoztunk és vártuk a nagyszülőket, akik nélkül nem múlhatott el egyetlen húsvét sem. Többször előfordult, hogy mi utaztunk vonattal a nagyiékhoz. Azoknak az ünnepeknek a hangulata, varázsa életünk végéig velünk marad. Öcsivel mi is ezt vittük tovább a saját családunkba.

– Az Országgyűlés háznagyaként Kövér László házelnök „jobb keze”, hiszen olyan feladat- és hatáskörök gyakorlója, amelyeket a házelnök ráruház. Így hallhatták tanúságtételét többek között a nemzetközi imareggelin is, ahol Dicsértessék!-kel köszöntötte az egybegyűlteket, köztük politikusokat. Ez is mutatja: a vallás nem magánügy, a híveket nem lehet beszorítani a templomfalak közé, úgy ahogy évtizedeken át érzékeltük…

– Adjunk hálát Istennek, hogy az az időszak ma már a múlté, jóllehet, most teljesen más jellegű keresztényüldözés zajlik szerte a világban! Éppen ezért ma is hatalmas szükség lenne az összefogásra, az egységbe olvadásra. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy igazán megerősödhessünk.

– A húsvét nagy találkozások ünnepe is, s a háziasszony sütés- és főzéstudományát is megcsillogtatja ilyenkor. Évközben is rendszeresen látom a kaposvári piacon a zöldséges standnál, a húsosnál, a halasnál. Mi lesz az ünnepi menü, hiszen nemcsak háznagyasszony, hanem háziasszony is?

– Alapvetően hagyománytisztelő és -követő ember vagyok. Az édesanyámtól tanultak meghatározzák a menüsort még ma is. Nagypénteken természetesen halat készítek, de a füstölt-főtt sonka és a tojás, torma, fonott kalács ugyanígy nélkülözhetetlen kelléke az ünnepnek. Húsvétvasárnap és -hétfő mindig a családi közös ebédek időszaka, amikor a megszokott hagyományos ételek kerülnek az asztalra. Kivéve édesanyám puncstortáját és a nagyi mákos kalácsát, mert – hiába az oly sok és kitartó kísérletezés –, a gyermekkori ízvilágot a mai napig nem sikerült az ünnepi menü részévé tenni.

Mátrai Márta: őseink odafenn közbenjárnak értünk

A háznagyasszony úgy nevelte orvos fiát, hogy az istenhit meghatározó maradt az életében, cselekedeteiben, hiszen a napi imádság, a Jézus felé fordulás életük részét képezi. Az ünnepi együttlétek kapcsán is emlékeznek a néhai családtagokra, és imádkoznak értük. Csak így lehet teljes az ünnep. – Nekik köszönhetjük az életünket, de Isten már magához ölelte őket, így csak odafönn járhatnak közbe értünk – jegyezte meg Mátrai Márta.