Strandhazugság!

Az elmúlt években a tények nélküli politizálás puha színtere az oktatás és az egészségügy volt. Nem véletlenül, hiszen ez az a soft (bár kiemelten fontos és érzékeny) ágazat, ahol az egyéni és társadalmi érzetek hatékonyan kapcsolhatók össze mindenféle tények ellenére. A sokmilliónyi érintettség és érzékenység okán nem nehéz „rossz érzést” találni, vagy inkább kitalálni, amit aztán az erre épülő kommunikációs „rendszer” már generál is. Szóval hiába a sok ezermilliárdos fejlesztés, a szemmel látható, érzékelhető fejlődés, a nemzetközi versenyeken és összehasonlításban elért eredmény, mindig lehet találni valamit. S az sem baj, ha ez nem igaz! (És most nem az elhíresült mentőstiszt sztorira gondolok).

Szóval a mindennapossá váló fake news gyártása hálót font a Balaton köré. Most éppen a szabadstrandok ürügyén. Például portálok főoldala kürtölte világgá a minap, hogy az Összefogás a Balatonért Egyesület felszólította Varga Mihály pénzügyminisztert és a Magyar Turisztikai Ügynökséget, hogy ne tegyék fizetőssé a balatoni szabadstrandokat! S ebben az üzenetben semmi nem volt gyanús a szerkesztőknek! Annyira nem, hogy az érintetteket meg sem kérdezték!(?) Bár enélkül is tudni kellett volna: csak és kizárólag a helyi önkormányzatok dönthetnek arról, hogy hol van szabadstrand, s hol fizetős. Sem a miniszternek, sem az MTÜ-nek nincs ilyen jogköre. A Balaton déli partján lényegében minden településen van (vannak) szabadstrandok, a legtöbb helyen korszerű, sokmilliárdból felújított pihenőhelyek. 10-20 kilométeres körzetben tehát mindenki talál magának mindenben megfelelőt. A Balaton a miénk!

A többi csak fake news!