Mackóból farmerba: furcsa lesz ismét az osztályteremben tanulni

Hétfőtől a felsősök és a középiskolások is visszatérnek a megszokott kerékvágásba, ám joggal merülhet fel a kérdés: mi számít mostanság megszokottnak? A középiskolásokat ugyanis novemberben két hónapnyi iskola után fél évre hazaküldte a járvány. A felsősök is ráhúztak még egy hónapot az először egy hónapnyira beígért otthonlétre.

– A tavalyi és az idei karantén alatt teljesen más volt a lélektani helyzet – mondta Szigeti Mónika klinikai szakpszichológus. – 2020-ban mindenki félt, nem tudtuk pontosan, mivel kell szembenéznünk, s ez erős szorongást okozott, amit úgy tudtunk csökkenteni, hogy igyekeztünk kontrollálni a helyzetet. Vagyis nem mentünk ki, vigyáztunk. Most, a harmadik hullámban sem volt kevésbé ismeretlen a helyzet, ám minderre rárakódott a veszteség érzése is a legtöbb családban – tette hozzá a pszichológus, aki úgy jellemezte a mostani helyzetet, hogy inkább a szeparációs szorongás került előtérbe, vagyis az attól való félelem, hogy elveszíthetik a hozzájuk közel álló személyeket.

– A karantén ugyanakkor egy általános megnyugvást hozhatott a felnőttek többségének, mert biztonságban tudhatták gyermekeiket. Ugyanakkor az elmúlt év olyan krí­zishelyzetet és traumákat hozott, amelyekre nem volt jó megküzdési stratégiájuk, hiszen soha nem voltak hasonló helyzetben – mondta Szigeti Mónika, aki szerint az állandó változást a felnőttek élik meg merevebben, a fiatalok jóval rugalmasabbak. – Ez a generáció a szociális kapcsolatok ápolására adódó lehetőségeket jól kezeli, ám van egy pont, amikor az erre irányuló motiváció is megszűnik. Emiatt fontos, hogy a gyerekek végre találkozhassanak egymással. Ehhez pedig az online tér nem elegendő. Akinek nem volt megfelelő szociális kapcsolata, még inkább elmagányosodott.

– Nem mindenkinek lesz egyszerű a hat hónapig „dédelgetett” szokásrendszert egyik pillanatról a másikra elhagyni – mondta Hujber Tamásné pszichológus. – Az otthoni melegítőnadrágos lét megszűnése, amely biztonságot adott, újabb kihívás elé állítja a fiatalokat. A középiskolásoknál pedig előfordulhat a teljesítménnyel kapcsolatos szorongás. Azok a diákok, akik az online oktatásban jobban teljesítettek, félnek attól, hogy a jelenléti oktatásban nem állják meg a helyüket.

Étvágytalanság, vagy éppen túlevés, alvási problémák, motiválatlan állapot. Néhány olyan tünet, amelyre a szakember szerint szülőként oda kell figyelni.

– Szülőként nagyon sokat tehetünk a serdülőkért azzal, hogy támogatjuk őket – mondta Hujber Tamásné, aki szerint minden évfolyamon más-más lelki folyamat játszódott le. – A kilencedikesek nem tudták megélni, hogy nyolcadikban ők voltak a legnagyobbak. A tizedikesek eddig pont ugyanannyi időt töltöttek otthon, mint iskolában, náluk a csoportdinamikai folyamatok rekedtek meg. A tizenegyedikesek voltak legtöbbet iskolában, nekik van talán a legpozitívabb iskolaképük, ellentétben a végzősökkel – mondta a pszichológus.

Sokakon lett úrrá a bizonytalanság

– Ahogy közeledett az érettségi, úgy gyorsultak fel a napjaim – mondta a végzős Takáts Beatrix. – Ahogy visszamentem a kollégiumba és megkezdődött az érettségi, kicsit megnyugodtam, de vannak olyan osztálytársaim, akikről tudom, hogy nyugtatókat szednek – tette hozzá.

– Volt előnye is az otthon tanulásnak, mert magunk oszthattuk be az időnket – mondta a szintén végzős Kosztics Balázs, aki úgy érzi, sokan a reményt is elvesztették azzal, hogy nem mehettek vissza az iskolába, a megszokott közösségbe. – Bizonytalanság lett úrrá rajtunk az érettségivel kapcsolatosan, mert nem tudtuk igazán, mire számítsunk. Sok osztálytársam lett szorongó és mentális megviseltség uralkodott el rajtuk