Időutazásra vitt a Berek Safari

Az orosz Gaz 69–es modell, amivel az utazásra indultunk, igazi időgépnek számít. Minden eredeti rajta, igazi elnyűhetetlen darab. Platóján egykor katonák utazhattak, napjainkban viszont turisták látogatják vele a Nagyberek csodavilágát. Mindezt a Balaton vízszintje alatt másfél méternyire. Imremajorból indulva a túrát száraz területen tehettük, hiszen az 1860-as években a déli vasútvonal építése miatt a mocsarat lecsapolták, 236 kilométernyi csatornarendszer gondoskodik a víz­elvezetésről. Gasztronómiai különlegesség, vagyis „szarvatlan” Angus marhacsorda mellett húzott el a dzsip, de a keskeny nyomtávú sínpár előtt meg kellett állnia, mert a balatonfenyvesi kisvonat érkezett ezúttal Csisztafürdő felől. A megszűnt majd újra telepített vonalat alig egy hónapja adták át a nagyközönségnek. Amíg várakoztunk az átkelésre, kiderült, hogy az óriási kupac, amely mellett megálltunk, nem törökugrató, hanem siló, vagyis ahogy a helyiek hívják: „óriásmüzli”. Gabonát, kukoricát, cukorrépát, és egyéb nyalánkságot tartalmaz, természetesen nem emberi fogyasztásra.

Rövid idő után a kéthelyi Hunyady család egykori birtokán berregett tovább a terepjáró, ahol egyes területek még őrzik a régi családok nevét, mint a Hunyady Akol, a Kundpuszta, vagy a Fekete Akol, Eszterházy-Pálmajor, Hunyady-Imremajor. Bozóttal benőtt területen vezet át a régi beton­út, nem is gondolnánk, hogy egykor lakott terület volt, mert a házaknak nyoma sincs, a természet visszahódította a területet.

– A Hunyadyak nevéhez az állattartás fűződik, amire az akol helységnév is utal – mesélte Antics László, aki gyerekkorát Imremajorban és a Nagyberekben töltötte. – Az ötvenes években azonban munkatábor működött ezen a területen. Recskre azokat küldte a rendszer, akiktől végleg meg akartak szabadulni, itt pedig a „politikai és köztörvényes bűnözőket” dolgoztatták a KÖMI 401-es munkatáborban. A délnyugati részén, Imremajorban lévő fabarakkokban a férfi rabok voltak, a nőket pedig Pál­majorban szállásolták el. Kellett a munkaerő a vasútépítéshez, és az állami gazdaság létesítményei sem a földből nőttek ki.

– Magyarország első nikotin­üzeme működött itt, zöldség, dohány, menta termett a területen, és hatalmas kenderültetvény is volt a Berekben, amelyből itt-ott napjainkig megtalálható néhány szál, mert kiirthatatlan – mondta Antics László, miközben a természetvédelmi terület „bejáratához” értünk, ahová autóval nem lehet továbbmenni, s ahol a Fehérvízi-ősláp tárult elénk. – A kender gyógynövény és jó haszonnövény egyben, minden része felhasználható. Az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát is kenderpapírra írták. Túl sok fát vágunk ki a papírgyártáshoz, pedig a kender ugyanolyan kiváló lenne hozzá.

A bereki víznek jellegzetes a szaga, a színe pedig barnás a tőzegtől, és magas a huminsavtartalma. Régen sebgyógyításra is használták, mert gyógyhatása van. – Magam is tapasztaltam gyerekkoromban, amikor itt horgásztunk, hogy az apró sérülések helye hamar regenerálódott, nem kellett fertőtlenítő vagy sebhintőpor – emlékezett vissza túravezetőnk. – Mivel a Balatonba is befolyik ez a víz, ott is enyhén érzékelhető a gyógyhatás. A Fehérvízi-ősláp, más néven Nekota, csaknem 50-60-féle madárnak ad otthont a Berek 200-féle madárfajából. Védelmükre szolgál a bozótos, vagyis a „Tüskevár”, amely a tatárjárás és a török hadjáratok idején nagy védelmet nyújtott a helyieknek is a mocsárvilágban. Az ehhez hasonló területeket csapolták le egykor, hogy hasznosítani tudják.

Utunk során történelmi áttekintést és változatos tájélményt kaptunk egy olyan világról, amelyet ugyan lecsapoltak, mégis érintetlennek tűnik. Az emberek nyoma azonban itt-ott fellelhető egy-egy eldobott műanyag palack képében…

A túravezető szerint Matula bácsi inkább fogalom volt, mint egy személy

– Fekete István a témáit nem feltétlenül egy területről gyűjtötte össze. Matula bácsi inkább fogalom volt, nem egy személy – mondta Antics László, aki a Berekben eltemetett Holinka Walter Horst bácsiról is megemlékezett.

– Jellegzetes lakója volt Imremajornak, szerette az embereket – mondta. – A régi rendszer elitjét vadásztatta a területen. Fekete István is gyakran találkozott Walter bácsival, akinek mindig tacskó kutyái voltak, amelyeket valami röviditalról nevezett el, mint például „Snapsz”– mosolygott idegenvezetőnk, aki utunk során arra is felhívta figyelmünket, hogy az előző napi felhőszakadás után nyoma sincs a sárnak, hiszen az égi vizet, mint a szivacs, beszippantotta a tőzeges terület.

Fotók: likebalaton/Mészáros Annarózsa