Nyitottságot és szeretetet visz magával új szolgálati helyére a házaspár

A 11 évet itt szolgáló Pongrácz Máté lelkészt arról kérdeztem, milyen érzésekkel vágnak útnak. Azt mondta, nemcsak a személyes életük meghatározó helyszíne e város, hanem szakmai múltjuk egy szelete is ide­köti őket. Itt bontogatták szárnyaikat, s próbálták valóra váltani álmaikat. Úgy véli, számos kezdeményezés kötődik a nevükhöz, melyek közül némelyet – immár érettebb fejjel – másként valósítanának meg. Arról is faggattam, a testvéregyházakkal milyen kapcsolatot alakítottak ki.

Mint megjegyezte, Szemerei Jánostól, a püspökké lett esperestől jó kapcsolatokat örököltek. – Kitörölhetetlen emlék, amikor a Szent Imre-templom hívei a mi templomunkba jártak misére a sajátjuk felújítása miatt, aztán újra istentisztelet következett. Az ökumené szép megnyilvánulási formája mindez – summázott. – Vonzó volt az a nyitottság, ami Varga Laci atyát jellemezte. Ezt a nyitottságot és szeretetet is magunkkal visszük a sokféle lelki élménnyel együtt. Látom magam előtt a híveket, akik nemcsak a templomot, hanem a konferenciatermet is megtöltötték, s őrzöm az ifjúsági táborok, kirándulások, lelki napok hangulatát, a bölcsődébe járó gyerkőcök mosolyát is.

A búcsúzó lelkész úgy véli, Isten csodája, hogy hirdethetik az Örömhírt, és tanúi lehettek a lelki fejlődésnek. Persze a siker és az öröm mellett olykor keserű tapasztalatokat is szereztek, de ez természetes, hiszen a lelkész emberekkel foglalkozik, és megesik, hogy akad köztük néhány kevésbé jóakaratú. Értük is imádkoztak.