Világító fáklyaként mutat fényt a jövendőnek Márton Áron

Kéki Zoltán, Kaposvár nyugalmazott főjegyzője, csíksomlyói búcsújáró beszédében elmondta, Márton Áron erős hittel, rendületlen helytállással, az igazság és a népe iránti elkötelezett és feltétlen szeretettel vált az erdélyi, székelyföldi elnyomott magyarság lelki menedékévé. Világítótornya volt egy sötét kornak. Ember volt az embertelenségben, remény a reménytelenségben – folytatta. Márton Áron nemcsak szerette, de ismerte is a rábízottakat, a népét. Jól tudta, hogy kisebbségi létben a hit olyan, mint a kovász. Összefogja, összetartja a nemzetet. A legendás erdélyi püspöknek óriási a szerepe abban, hogy még most is, halála után 41 évvel erős magyar, székely közösség él Erdélyben, megtartva a hitet és őrizve őseink földjét – tette hozzá Kéki Zoltán.

Szita Károly, Kaposvár polgármestere az eseményen felidézte a Márton Áron-szobor­avatáson elmondott köszöntőjét. Akkor arra kérte a kaposváriakat, hogy vigyék el a szoborhoz gyermekeiket, unokáikat, és meséljenek nekik az egykori erdélyi püspökről. Neveljék őket hazaszeretetre és igazságszeretetre, melyet példaként állított elénk Márton Áron – tette hozzá a város vezetője.

Varga László megyéspüspök az ünnepségen elmondta, arra ajánlja fel a szentmisét, hogy mindig, minden nehéz körülményben legyenek közöttünk világító fáklyák, példaértékű emberek, olyanok, akiknek a szíve tiszta. Marosi G.

Soha nem adta fel

Sógor Enikő Csíkszereda alpolgármestere beszédében felidézte Márton Áron szavait. – Nem futamodom meg a munkától, a bajtól, a szenvedéstől – vallotta és cselekedte életében az erdélyi püspök. Sógor Enikő elmondta, Márton Áron soha nem futamodott meg. Akkor sem, amikor az első világháborúból hazatérve az országhatár „átlépte” szülőföldjét és kisebbségi létbe szorult. S akkor sem, amikor a kommunizmus alatt politikai fogolyként, börtönévekkel, házi őrizettel próbálták megtörni.