Egy jó patkolókovács állatorvos és manikűrös is egyben

A ló lábát megmarkolva erősen tartani kellett a segédnek, amíg a mester dolgozott, de Lolához, a szamárhoz segítség kellett, mert a múltkor rugdosódott. Zápor viszont békésen tűri a beavatkozást, haflingi osztrák ló, boldogulnak vele, mert a 12 éves herélt mén jól kezelhető. A fajtája hegyi lóként tejet és szódát szállított egykor az Alpokban.

– A jó patkolókovács állatorvos is, mert ismerni kell a ló minden porcikáját – mondta a 68 éves mester. – Nekem mondták már dicséretként, hogy úgy alakítom a körmöt, mint a szobrász, vagy éppen egy manikűrös.

A mutatványát végignézték a patcai Katica tanya vendégei, a nézők közül egy asszony meg is jegyezte, hogy van otthon négy kecskéje, hátha most tanul valamit a körmölésről. Például azt, hogy a ló állása akkor szabályos, ha az eleje 45-50 fokos szögben áll a talajhoz képest, a hátulja 65-60 fokos szögben, magyarázta a kovács.

– A patkó megvédi a patát, olyan a lónak, mint az embernek a futócipő. Ha a járással probléma akad, akkor patkoljuk – osztotta meg velünk Németh Nándor, miközben rendületlenül dolgozott. – Patkolás előtt vezetik a lovat, és megnézik, hogy milyen a járása, utána tesszük fel a patkót.

A polányi Németh Nándor 1968-ban kezdte a szakmát, és 71-ben fejezte be az iskoláit. Ők voltak az utolsó osztály a kaposvári Rippl-Rónai középiskolában, akik kovácsként végeztek. Ötször volt a vései kovácstalálkozón, kétszer második lett a versenyen, és háromszor a harmadik helyen végzett a kovácsok között. Fénykorában 350 lóhoz járt 4 megyében, de most csupán 70 lóhoz hívják. Többnyire hobbilovakhoz, míg régen igavonó, teherszállító, hidegvérű lovak voltak a páciensei.

Mindenki abbahagyta a szakmát

Az utolsó mohikán Somogyban, mert az osztálytársai mind abbahagyták. Az osztályban 14-en végeztek, de ma már senki sem folytatja a mesterséget ennyi idősen rajta kívül. Németh Nándor viszont nagyon szereti csinálni, mert kedveli az állatokat, és a fizetség is jól jön. Otthon nincsenek állatai, de a három unokája, akik Szekszárdon és Zalában élnek, szeretik a lovakat. Arra a kérdésre, hogy mi változott a szakmájában, rövid gondolkodás után azt felelte, hogy más szerszámokkal csinálják, mert régen tolókéssel körmöltek. Aztán felmondta a hajdan tanult bölcsességet: „Egy kovács az nem kovács, két kovács egy fél kovács, három kovács tesz ki egy kovácsot.” Mert az izzó vasra egymás után kell ütni a kalapáccsal, úgy alakítható a legjobban. Már ha akad kovács, aki még forgatja a szerszámot.