Muníciót kaptak az élethez az iskolától

Negyvenöt évvel ezelőtt érettségiztek, a harminckilenc fős osztály tagjai közül tizenkilencen jöttek el, kilencen már csak fentről hallgathatták a volt osztálytársak beszámolóit. Nem lehetett köztük a tíz éve elhunyt Matuszka Józsefné sem, aki az első két évben volt osztályfőnökük. A gépészeti tárgyak oktatója, Horváth Miklós szerint könnyű volt dolgozni a magas belépőtudással rendelkező fiúkkal, Gulyás Mihály pedig – aki a 3. évfolyamban vette át a társaságot – azt mondta: jó volt hallgatni a hajdani diákjait, akik szerényen beszéltek önmagukról, s mind azt hangsúlyozták, hogy számukra a család és a munka volt a legfontosabb. Kellemes színfoltja volt a találkozónak, amikor levetítették Kovács Csabának a társairól készült karikatúráit.

Szó esett a két év múlva esedékes nyugdíjba vonulásról is. Többségük már nagyon várja, de néhányan a vállalkozásuk miatt még tovább dolgoznak, sőt akadt közöttük olyan is, aki szerint őt még a végső nyughelyére is a munkahelyéről viszik. Az is kiderült a találkozón, hogy meglepően kevesen dolgoznak az eredeti szakmájukban, azonban többek elmondása szerint a volt iskolájuktól kellő muníciót kaptak ahhoz, hogy az élet más területein is megállhassák helyüket, nem mellesleg az egykori tanáraik példamutatásából is jócskán meríthettek.