A testépítés szókimondó fenegyereke mára sportigazgató lett

Pár éve, hogy Zsolttal találkoztunk a siófoki Muscle Beach-en, a magyar erő- és testépítősport egyik legnagyobb rendezvényén. A szervezőket segítette tudásával és tapasztalatával. Segítségével készíthettük el rövid interjúnkat Brandon Curryvel, akit ugyan nem ismertünk, de Bunny biztosan állította, ő lesz a pár hónap múlva megrendezésre kerülő Mr. Olympia új bajnoka. Kételkedtünk ugyan, de mint kiderült, igaza lett Zsoltnak. Akkor is.

– Most mondhatnám, hogy a jövőbe látok, de természetesen nem így van – nevet fel visszaemlékezésemen Zsolt. – Tisztában voltam a mezőny kvalitásaival, és az látszott, hogy Brandon nagyon menetelt előre abban az évben. Szerencsém is volt, de már akkor látszott, hogy neki van a legnagyobb esélye nyerni.

Zsolt Kaposváron született, elmondása szerint érdeklődése hamar a testépítés irányába fordult, mint korosztályában oly’ sokaknak. Úgy emlékszik vissza, egyszerűen azért, mert „nyomi” volt.

– Ilyenkor nem lehet más út egy fiú számára, mint hogy férfit csináljon magából – magyarázott a kezdetekről Zsolt. – Még konditermek sem nagyon voltak a városban, én is az 503-as Ipari Szakmunkásképző konditermében kezdtem. Onnan igazoltam át az Idil SE-be, ami a lőtéren volt. De minden iszonyatos teremnek nevezett lukban edzettem. Tárolókban, pincékben, ahol csak helyet találtunk. Kalóztermek voltak ezek, melyeket akkor még a KÖJÁL is bezárt, mert a legalapvetőbb higiéniai feltételek sem voltak biztosítva. Mondjuk ez minket akkor egy kicsit sem zavart, betörtük az ablakot, és bemásztunk edzeni.

Zsolt generációja hasonló történetek mentén nőtt fel, ám legtöbbjükből mégsem lett a testépítés ismert alakja. Ráadásul úgy, hogy nem is mint versenyző válik valaki híressé.

– Akkoriban vidéki srácként sokkal kevesebb esélyem volt versenyzőként bizonyítani – folytatta a szakértő. – Budapesten, vagy Debrecenben már akkor egy komoly szakmai munka folyt, mi jobbára egy rendes edzőt nem ismertünk. Így aztán lehetőséget sem kaptunk. De nem is értettünk semmihez, apró információ morzsákból próbáltuk összerakni, mit is kellene csinálni. Anno azt hittük, hogy a parizer az egy hús, ezért megettünk minden nap belőle fél kilót. Nyilván ezzel aztán nem is értük el azt a formát, amivel egy pillanatig is helyt tudtunk volna állni a versenyzők között.

Zsolt ezért egy egész különös utat választott magának, hogy a testépítés közelében maradjon. Budapestre költözött, és ahogy fogalmaz, ő lett a testépítés „médiája”. Már általános iskolában imádott írni, így nem volt kérdés, hogy összekapcsolja tehetségét kedvenc sportjával. Korai internetes fórumokra írt először, majd hamar csatlakozott a bodybuilder internetes magazin újságíró csapatába.

– Volt már a 90-es években is szakmai folyóirat, de nagyon hagyományos, nehezen emészthető hangvételű – emlékezett vissza Zsolt. – Én egy új irányt kezdtem el a cikkeimmel. Egy könnyed, ám mégis szakmai színvonalat képviseltem egy olyan korban, ahol ez még egyáltalán nem volt megszokott. Ráadásul én már akkor úgy jártam testépítő versenyekre, hogy mindig beszámolót írtam az ott látottakból. Népszerűek voltak ezek a cikkek, mert a rajongók ilyet addig nem olvastak, és a versenyzők is örültek, hogy foglalkoznak velük, ismertté válthatnak.

Az írásokat a videós tartalmak előállítása követte. Zsoltnak már a legnépszerűbb videómegosztó portál indulása előtt volt web tv-je, ami meghozta számára az ismertséget és népszerűséget.

– Olyan filmeket forgattunk, mint például a Támadás 2, amit itt Kaposváron is bemutattunk akkoriban – folytatta Kovács Zsolt. – Hiánypótló, népszerű filmek voltak ezek, melyeknek segítségével generációk kezdték el a sportot, vagy éppen tökéletesítették a technikájukat az edzéseiken.

Mára Zsolt eljutott oda, hogy az egyik legnagyobb hazai sporttáplálék kiegészítőt gyártó cég kommunikációját menedzseli. De amire talán még büszkébb, hogy ő lett a Superbody testépítő versenysorozat szakmai igazgatója, főszervezője. Így lett Drugs Bunnyból csak Bunny, de inkább „csak” Kovács Zsolt.

– Amikor én kezdtem, két irányzat volt a testépítésben. Az egyik a naturál irányzat, akik csak csirkét rizzsel ettek, és a másik akik a sztereoidokat hangsúlyozták a siker elérése érdekében. Akkoriban ragadt rám a Drugs Bunny név, melyen még most is sokan szólítanak. Ma már radikálisan doppingellenes vagyok, és pontosan tudom és értem, hogy miért fontos a testépítő sportot is megtisztítani a doppingszerektől. Támogatom a naturál testépítést, és népszerűsítem is ezt az egészségesebb irányt. Mert egyszerűen az amatőrök és versenyzőknek sem járható az az út, hogy mondjuk egy nyári strandformáért nyúlnak illegális, vagy tiltott szerekhez.

Ahogy Zsolt mesélte, mindig is bosszantotta, ha valaki a sportból éppen annak legalapvetőbb elemét, a mozgást szeretné megspórolni. De nagyobb, erősebb, szebb szeretne lenni. Ennek aztán olyan vehemensen adott hangot az elmúlt években, hogy ezzel sokakat haragított magára.

– Azt, hogy egykor megosztó voltam, sikerként könyvelem el – nevetett fel Zsolt. – Évekkel ezelőtt volt egy internetes rovatom, az Edző válaszol. Itt mindenféle kérdést feltehettek a kezdő vagy éppen profi testépítők, és én igyekeztem legjobb tudásom szerint válaszolni. Egyedi stílusom miatt – főleg mivel az ostobákhoz viszonylag kevesebb türelmem volt – sokan megharagudtak rám, de azért volt aki értékelte azt, amit kapott. Egyébként ezen a stíluson azóta már sokat csiszoltam. De népszerű volt ez a rovat az interneten, gyakran olyan területen is ismerték a nevemet, amit nem is gondoltam volna. Egyszer például a bankszektor egy vezető embere ismert rám a beszélgetésünk alapján, mint kiderült, ő is szívesen olvasta a rovatomat. Sajnos, vagy szerencsére már nincs időm ezzel foglalkozni, más irányba terelt az élet.

Arra kérdésre, hogy fogjuk-e még valahol a régi Drugs Bunnyt hallani, az egyedi megosztó stílusával, konkrét válasza van Zsoltnak.

– Szerintem még most is megosztom valamennyire a testépítők táborát – gondolkodott el Zsolt. – De az a hangvétel többet már nem fog előjönni. Benőtt a fejem lágya azzal együtt, hogy azért az alapértékek nem változtak. Az a fajta kommunikáció, amit egykor ezrek követtek már nem vállalható tovább. Véleményem szerint az a stílus kicsit hozzájárult ahhoz, hogy a közbeszéd ne legyen olyan, amilyennek lennie kellett volna. Akkor lehet, hogy helye volt annak fajta megnyilvánulásnak, amit én képviseltem, de ma már inkább hibának látom, mint előnynek. Tovább fejlődtem, és remélem ennek a testépítő sport is használt veszi a későbbiekben.

Kovács Zsolt Bunny nagyon fontosnak tartotta elmondani, hogy a testépítés, bármennyire is furcsán hangzik, nem a tükörről szól. Fiatal korában ő is a tükörnek edzett, hiszen jól akart kinézni. De rájött arra, hogy az edzést inkább napi rutinná kell tenni. Aztán a jó forma majd jön ezzel a szokással, mint egy kellemes mellékhatás. A lényeg az, hogy ne az izmokért, és a szépségért edzünk, hanem mert az emberi testnek szüksége van arra, hogy stimuláljuk. Ha ehhez megfelelően táplálkozunk, akkor kívánt testalkat sem fog elmaradni.