Elválaszthatatlan párossá válik vakvezető kutya és gazdája

Berta Brigitta mellől tapodtat sem tágít Morze. Másfél éve találtak egymásra, a labrador már a harmadik kutya, amelyik segítőtársként él a teljesen vak fiatalasszonnyal. 
– Szoros a kapcsolatunk, bár nála egy kicsit hosszabb ideig tartott, amíg elfogadott, de azóta könnyen vesszük az akadályokat – mondta Berta Brigitta. – Reggel együtt megyünk a munkahelyemre, ahol gyógymasszőrként dolgozom. Amíg tart a munkám, Morze úgy viselkedik, mintha hobbikutya lenne, élvezi, hogy nincs feladata addig, amíg haza nem kell kísérnie. Szabad­időnkben sétálunk, lovagolni járunk együtt és a gyermekeimmel is szokott játszani. 

Sok látássérültnek az egész életét megváltoztatja, ha vakvezető kutyához jut, mert így az önállóságát visszanyerve teljes életet tud élni. Hogy ezt bemutassák, összegyűjtöttek néhány kutyatulajdonost, és elhívták a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kutyakiképző munkatársát, hogy a munkájáról beszéljen, mondta Dányádiné Molnár Cecília, a VGYSME elnöke. Somogyban nagyjából háromezer látássérült él, az egyesületnek 400 tagja van, de mindössze tíz körül van azoknak a száma, akiket kutya segít a mindennapokban. Ez egy olyan életforma, amelyhez nem tud mindenki alkalmazkodni, viszont aki felvállalja, az rengeteg szeretetet és segítséget kap a kutyusoktól. 

Évente mintegy huszonöt vakvezető kutyát képeznek az országban, elsősorban a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének csepeli és a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolában. Országos szinten hosszú a várólista, de előnyt élveznek azok, akiket iskolába vagy munkahelyre járásban segít a kutyájuk, és azok is, akiknek már volt kutyájuk, de kiöregedett. Egy kutya kiképzése hosszú és költséges folyamat, 2,4 millió forintba kerül, de az igénylőknek természetesen ingyenes. Azok, akikhez a vakvezető kutyák kerülnek, később is folyamatos szakmai felügyeletet és támogatást kapnak a kiképző intézettől. 

Farkas Darinka, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kiképzője beszélt a látássérült gazdik és a kutyák kapcsolatáról. – Sok összetevője van, hogy melyik kutyából lesz jó vakvezető – mondta. – Legyen barátságos, tanulékony és szociálisan érzékeny a négylábú. Az ebeknek az utcán kell segítséget nyújtaniuk, hogy balesetmentesen közlekedjenek. Kerülik az akadályokat, a zebránál, ajtónál, lépcsőkön és az üres ülőhelyeknél figyelnek. Napi szinten 3-4 órát dolgoznak a kutyák, de együtt élnek a gazdáikkal, így boldogabbak. 
 

Saját tenyészetből kerülnek ki az ebek

A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolának saját tenyészete van, ők főként labradorokkal dolgoznak. Két hónapos korukig a tenyészmamával vannak együtt a kölykök, onnantól nevelőcsaládokhoz kerülnek. Ott szocializálódnak egy-másfél éves korukig, majd onnan viszik őket a kutyakiképzőkhöz. Legalább 6–8 hónapos közös munka vár rájuk, majd 2–6 hónapnyi idő, amíg egy vak gazda megkaphatja őket. Baráthegyen jelenleg 60 igénylőt tartanak nyilván, de évről évre növekszik a vakvezető kutyát igénylők száma. 
Egy vakvezető ebnek komoly vizsgaútvonalakat kell teljesíteni, hogy szolgálatba állhasson. Kevesen tudják, hogy előnyöket is élvez egy ilyen páros: a közlekedésben nem kell szájkosarat viselnie a vakvezető kutyának és a gazdának nem kell összeszedni utána a kutyagumit. 

Fotó: Lang Róbert