Nyugdíjba vonul sokak „Józsi bácsija”

Az ismert szakembernek a fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Vármegyei Kirendeltsége nevében Nábrádi Csilla igazgatóhelyettes köszönte meg munkáját osztályvezető társai, illetve a társintézmények vezetőinek társaságában. 
Egy másodpercig sem bánta meg, hogy váltott, és az idős, beteg, olykor magatehetetlen emberek, illetve pszichés sérültek mellé szegődött. Készült a nyugdíjazására, hiszen több mint 40 esztendőt tevékenykedett a közért. Az utóbbi negyedszázadban azon munkálkodott, hogy a társadalom ismerje meg a szociális ellátórendszerben élőkben rejlő tehetséget, tenni akarást és bölcsességet. Elévülhetetlen érdemei vannak a támogatott lakhatást célzó, úgynevezett kastélykiváltási projektben, de abban is nagy szerepe volt, hogy az intézmény területén, az egykori határőr laktanya lőszerraktára helyén ma egy modern ökumenikus kápolna áll. 
Sokak „Józsi bácsija” szerint a tiszta, őszinte és egyszerű kommunikáció ajtókat és szíveket nyithat meg. A háta mögött hagyott évtizedek is ezt bizonyítják. Remek csapattal dolgozott – az intézmény telephelyein is –, s munkatársainak azt szokta mondani: én hatezren pörgök, de ha ti csak négy, négy és félezres fordulatszámon teszitek ezt, akkor én már boldog vagyok… 
S hogy honnan az érzékenység az idős, sérült emberek iránt? Alaptermészetéből adódik; ő még ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely többgenerációs családban nőtt fel, így maga is tanúja, szemlélője volt, miként kell 70-80-90 éveseket családban gondozni. Fiatal kora óta olyan munkahelyeken dolgozott, ahol az emberekkel való foglalkozás, segítés mindennapos volt. 1978-ban került a közszolgálati pályára; előtte esztergályosként kereste kenyerét, de már ifjúsági klubot vezetett Berzencén. Mindig a közösségi cél motiválta. 
A Magyar Arany Érdemkereszt tulajdonosa Szőke József, aki kiemelkedő vezetői képességeiről tett tanúságot az intézményi integráció, valamint a „kastélykiváltási projekt” megvalósítása során is. Az új ellátási forma, az úgynevezett „támogatott lakhatás” fő patrónusa az azóta már elhunyt Jókai Anna Kossuth-nagydíjas író, a Nemzet Művésze volt, aki több alkalommal is megfordult Berzencén. Az alapkőletételtől szinte az átadásig kísérhette figyelemmel az itt folyó munkát. Az ápoló, a mentálhigiénés szakember bőrébe bújva, lelkileg erősítette a munkatársakat éppúgy, mint az otthonlakókat. Az egyik ellátott megmutatta neki azt a levelet, amit hosszú évekkel ezelőtt tőle kapott, s nagy volt az öröme, hogy személyesen is találkozhattak. 
S hogy miként telnek majd nyugdíjas napjai? Próbál kevesebbet pörögni, többet pihenni, s jobban figyel az egészségére, de továbbra is hallatja hangját szociális módszertani ügyekben és a jövő demenciagondozóinak nagyatádi képzésében is tevékeny szerepet vállal. 

Fotó: Kovács Tibor