Emlékezni jogunk, emlékeztetni kötelességünk!

Hetvenkilenc évvel ezelőtt, 1944-ben asszonyokkal, gyermekekkel, nagyszülőkkel zsúfolt halálvonatok indultak Auschwitz-Birkenauba. – A kaposvári megemlékezésen már nem látni túlélőt, az emlékezők többsége már a második generáció, akik génjeikben, lelkükben tovább hordják a ki nem törölhető tapasztalást, hiszen emlékezni jogunk, emlékeztetni kötelességünk – mondta el a bevezetőben Csernai Anna, a Kaposvári Zsidó Hitközség tagja. 
 

Róna László, a Kaposvári Zsidó Hitközség elnöke arról beszélt a megemlékezésen, hogy a zsidóság milyen szerepet töltött be a város életében. Róna László felidézte azt is, hogy a megyeháza építkezéséhez tízezer forintot adtak a városban élő zsidók, amely az összes nyílászáró megvételét fedezte. Kiemelte: sokat tettek a zsidók lakóhelyük fejlődéséért és az élet szinte minden területén maradandót alkottak. – A legfontosabb ezen a napon, hogy a fiatalok vegyék észre hova vezet a gyűlölet, ha azt hallják, hogy büdös zsidó vagy büdös cigány, annak a végén a gázkamra áll és el kell nekik mondani ez mekkora pusztító erővel bír és bármikor megtörténhet – zárta gondolatait Róna László.

Szita Károly, Kaposvár köszöntőjében megemlékezett az egy hónapja elhunyt Suchman Tamásról, akinek édesanyja Bauer Júlia megjárta a haláltábort. Huszonegy évesen Somogyszilből hurcolták el és harminckilenc társa közül csak hárman tértek haza. Halála után fiai kiadták naplóját, amely egy drámai olvasmány egy kegyetlen világban. – Volt, hogy mást gondoltunk a politikáról, de egy dologban mindig egyetértettünk, soha többé nem történhet meg, hogy valakit származása, hite, véleménye alapján kétségbe vonják az élethez való jogát – mondta el Szita Károly. Hozzátette: zsidó származású társaink a város és nemzeti közösségünk egyenrangú és értékes polgárai és a jövőben is így kell lennie.