Időutazásra indultak a szentai iskola egykori diákjai

Az iskola már régen a múlté, 1970-ben a felső tagozatot körzetesítették, majd kilenc év elteltével az alsó tagozatosok is Csurgóra kezdtek járni. Ám ezen a májusi napon megelevenedett a múlt, az öregdiákok visszavedlettek kisiskolássá, sztoriztak, emlékeztek a régmúlt évekre. A volt diákokat és a vendégeket Sashalmi Miklós polgármester köszöntötte a Makovecz Imre tervei alapján épült Faluházban, majd a rendezvény főszervezője, Pápa Erzsébet javaslatára gyertyát gyújtottak az elhunyt tanárok és diáktársak emlékére. Az ünnepi műsor talán legvidámabb része az volt, amikor dr. Kiss György visszaemlékezett az egykori tanárokra, a néptanító Német Lajosra, az erkölcsi tartásból példát mutató Pápa Jánosra és feleségére, mindenki kedves Erzsi nénijére, a nagy tudású és a tudását átadni képes Horváth Bélára és a többiekre. Természetesen nem maradtak ki a visszaemlékezésből a diákcsínyek sem. 

A szentai iskola rövid történetét Polgár Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltárának igazgatója ismertette, aki egyben leleplezte a pedagógusok tiszteletére és az itt végzett tanulók emlékére készült emléktáblát. Tizenhat tanár neve szerepel táblán, akik közül Koósz Márta egyetlenként eljött, hogy a volt diákjaival ünnepeljen.

Hogy milyen volt szentai diáknak lenni? Jó, sőt az idő előrehaladtával egyre többen mondják, hogy nagyon jó! Sokan emlékeznek még a honismereti foglalkozásokra, a tánciskolára, a fellépésekre, a balatoni sátoros nyaralásokra, amelyekre a tanulók mezőgazdasági munkával teremtették elő a pénzt. A mai szemmel nézve mostoha körülmények (például osztatlan alsó és felső tagozat) ellenére a tantermekben is komoly munka folyt, és a falusi iskola nem volt gátja a későbbi sikereknek, a továbbtanulásnak. Ezt bizonyítja az is, hogy a most összegyűlt öregdiákok között volt tanár, orvos, jogász és több más szakma képviselője.