Faregula

Ha az ember sokat kutyagol, a nyári hőség idején megtanulja megbecsülni az árnyékot adó fákat. Egykori gimnáziumom felé baktatva a Kossuth Lajos utcán hálásan pillantok fel az évszázados fákra. Olyan érzés, mintha időalagútba kerülnék a lombok alatt. Mintha csak tegnap lett volna, hogy erre mentünk kék iskolaköpenyben, az akkor divatos aktatáskában hordva a tankönyveinket. A fák ugyanazok, és jó hogy még itt vannak. 
Újságíróként gyakran találkozom olyan felvetésekkel, hogy sűrűn nyirbálni kell a közterületi növényeket, legyen jobb a kilátás, a közvilágítás fényerőssége. Ha egy kis esős időszak jön – ami valljuk meg, az aszályos években kegyelmi állapot – az ember mindjárt fűnyírót, metszőollót, fűrészt ragad. Ne burjánozzon összevissza a sok növény, mert a rend a legfontosabb. De hogy az ember rendje hová vezet, arról lennének kétségeim. 
Olvasom, hogy a Balaton déli partján, főként Siófokon durvább szintre lépett a fák megregulázása. Valaki (k) gázolajat önt(enek) a hatalmas, a vízpart mellett árnyékot adó fák törzsébe, hogy így elpusztítsák. A fürdőzők a közeli ingatlantulajdonosokat okolják, azt állítják, hogy közülük nem tetszik valakinek, hogy a fák elveszik a sok pénzen vett balatoni kilátást. 
Nem tudhatjuk, hogy ki volt az elkövető, mindenesetre bűncselekményt követett el. A jog száraz betűin túl a jövő ellen, mert könnyen belátható, hogy a fák és a növények jó szövetségeseink a klímaváltozás elleni harcban. A klímaváltozás meg itt van a nyakunkon, azokén is, akik nem látják a fától az erdőt vagy a Balatont.