Glóriák

Háta mögött van sok tucat saját mű, több mint 30, általa franciára fordított kötet. 17 évig tanított a Pázmányon. 45 évesen – 6 gyermeke mellett – már háromszoros nagypapa volt. Rajong az életért, az írásért, a zenéért, remek a humora, szenvedélyes szerelem fűzi Kapolcshoz. Zsámbékon él családjával, s évente legalább 100 fellépést vállal. Kaposváron sem először járt, a Szivárvány színpadán is hallhattuk már művészettörténész feleségével, Júliával, a Somogyban is gyűjtő zeneszerző, Bárdos Lajos unokájával. Így vezettem fel Lackfi János költőt, írót, műfordítót a Szivárvány színpadán. Az egyházmegye megalapításának 30. évfordulója alkalmából Varga püspök kérte arra, hogy beszéljen hitéről, mit jelent számára Krisztus. 

Lackfi vidáman, lendülettel hintette a hit magjait, látszólag könnyed előadásba csomagolt mély tartalmakat. Bibliai igerészekre, megélt helyzetekre, kijózanító eseményekre fókuszált – mesébe szőve, versbe tömörítve. Ahogy hallgattam a költőt, ki félig-meddig somogyi – édesapja, néhai Oláh János író, költő, szerkesztő Nagyberkiben született –, az zsongott bennem: bárcsak mindannyian így értenénk és élnénk hitünket! Józanul, gyermeki játékossággal, örömittasan, másokra is figyelve. 

Az utat Lackfi is maga taposta ki önmagának. Néhány éve készítettem vele egy interjút, abban is elmondta: 17 évesen 3. lett az országos tanulmányi versenyen, így felvételi nélkül jutott be az egyetemre. Feladta operatenori álmát, elkezdett verseket tanulni. „Terméskövekkel bodybuildingeztem a kertben, hogy megizmosodjam, és adybuildingeztem is; klasszikusok verseit nyomtam be a fejembe. Továbbá minden este írtam, és irtottam a frissen keletkezett saját sorokat. Ez nagyon jó iskola volt” – summázott. Azóta is iskolába jár. Az élet iskolájába, ahol tetten érhető a kegyelem. 
Kaposvári tanúságtételének elején jelezte: Varga atyától gyakran hallja, a szív bőségéből szól a száj, és ezt szem előtt tartva arra is utalt, hogy mivel a főpásztor tanításaiban oly sokszor hall zseniális gondolatokat, ezért mondandója „nyomokban” Laci atyát tartalmazhat. 

Lackfi lendületes tanításában somogyi pipacsmezőkről mesélt. Míg elsuhant mellettük, azon morfondírozott, a Jóisten képes arra, hogy az út mellé tízmillió pipacsot teremtsen az ember gyönyörködtetésére, hiszen esztétikailag odahaza kiélvezhetetlen, rövid idő alatt szirmait veszti a vázában. 

Önkritikus keresztény stand upot hallunk, így fel-felnevetünk. A humor, az öröm kiváló doppingszer, amit most szinte bárki elvehet tőlünk, de Jézus újbóli eljövetelekor már nem – jegyzi meg a vendég, utalva arra is: a szeretet mértékegysége a figyelem, amit gyakorolnunk kell. Az erre való képességet ő is nap mint nap odaszánja Istennek… 

Malíciával szól a farizeusi jelenlétről, hittankaratékról, megpendítve azt is, hogy van még növekednivalónk, hiszen nem ismeretlen előttünk a jelenség: ahol két jó katolikus testvér összehajol, ott csak úgy szikráznak a glóriák...