Buboréklakók

Balatonon is élő emberként egyre nehezebb kiigazodnom abban, hogy valójában mi is történik körülöttünk. Mert ha hinnék annak az újra és újra előtörő véleménycunaminak, ami elárasztja és kitölti imádott tavunkkal kapcsolatban a mindent is tudók mesterségesen fenntartott véleménybuborékjait, akkor bizony kétségbeesnék. Ha hinnék… Mert itt élőként minden nap pontosan látom, hallom, tapasztalom, hogyan lüktet a tó. Reggel – már akinek – a boltokban, nagyáruházakban, napközben a strandokon, délután-este pedig a programokon… Negyedik évtizede újságot íróként pedig pontosan tudom – tisztelet az egyre fogyó kivételnek –, hogyan is születnek ezek a buborékban tovább élő, felkészületlenségből és/vagy „elhivatottságból” megszületett, most már többnyire digitális tartalmak. 
A pihenni vágyó emberek pedig csak kapkodják a fejüket! Mert mit is tehetnének, ha például a szépen felújított szabadstrand felett szabadstrandot követelő feliratot maga után vonszoló repülőgép forgolódik, a büfében a lángos éppen a felébe kerül, mint amennyinek írták, s a menü is megfizethető, sőt! A négy- és ötcsillagos szállodában persze más a kínálat, a kiszolgálás és mások az árak is. A Balaton végre mindenkié, ha nem is éppen úgy, mint ahogy néhány buboréktulajdonos – ezért vagy azért – elvárná. Szerencsére vége a SZOT-világnak, ahol minden modern üdülő és szálloda egyforma volt, mindenki ugyanazt a szolgáltatást kapta – kivéve, ha jó beosztása vagy kapcsolata volt. 

A Balaton köszöni szépen, jól van! A privatizált üdülővagyon – egy idő után – fejlesztő kezekbe került, a lerobbant infrastruktúra megújult, s mindenki talál a szándékához, pénztárcája vastagságához illő kínálatot, s ha egy kicsit többet akar megengedni magának, azt is megteheti. S ma már nemcsak nyáron, hanem minden évszakban. A négyévszakos Balaton már nemcsak álom, hanem valóság, mint ahogy a folyamatos nyavalygás is. Aki pedig például abból, hogy a lellei Kölcsey utcában két apartmant visszamondtak, arra következtet, hogy az idén senki nem jön a Balatonra, az magára vessen! Mert vagy így, vagy úgy, de magára marad!