Levél az állatnak

Te állat! Ezzel a megszólítással kezdi a nyilvánossá tett levelét a lakó, amit egy kaktusz oldalába tűzött. A kézzel írt cetlit fóliával is lefedte, hogy az ismeretlen címzett esős időben is el tudja olvasni. Az írást a 48-as ifjúság útján egy társasház előtt hagyta a virágoskertben. Finomabbra lefordítva a szöveget, az égiek büntetését kérte, mert az idegen már a második cserép virágát tulajdonította el, és egyben üres fenyegetésként felhívta a figyelmet arra, hogy közterületi kamera pásztázza a környéket. A közeli társasház faliújságán a társasházkezelő-váltás kapcsán hol visszafogott indulattal, máskor szabadjára engedett sértésekkel leveleznek a lakók. Még a lift falára is jutott trágár felirat. 
Másfajta, szelíd és jó szándékú üzenetek is előfordulnak a városban, hívta fel a figyelmemet erre egy kedves, idős hölgy. A Hunyadi utcában egy tetszetős kandúr lustálkodik mindig ugyanazon a helyen, már megszokott látványt nyújtva. A háziak egy kis felirattal tájékoztatták az arra járókat, hogy minél több információt megosszanak a cicáról, és senki ne zaklassa őket feleslegesen. 
Ezek szerint a macskának van gazdája, kap enni, és szeret mindig ugyanott pihenni. Jövünk-megyünk, belelátunk mások életébe, és késztetést érzünk arra, hogy megkommenteljük. Az idő szalad, egyre kevesebb van belőle, és úgy érezzük, hogy emiatt egyre távolabbra kerülünk egymástól. Maradnak az internetre küldött üzenetek és a kézzel firkált cetlik. Cseppek a szöveg tengerében, ahol öröm egy-egy okos gondolattal találkozni.