Ehető robot

Sötét gyáraknak hívják azokat az üzemeket, ahol emberi munkaerő nélkül robotok termelnek fény nélkül, mert a villanyt sem kell felkapcsolni a számukra, hallottam egy kaposvári ismeretterjesztő előadáson a napokban. A ma ismert talán leggyorsabb építőipari robotot Hadrian X-nek hívják, és óránként akár 500 téglát is képes beépíteni, rendkívüli precizitással, és még sörrel sem kell kínálni a házigazdáknak. Én még ezekkel az ipari robotokkal sem barátkoztam meg, de olvasom, hogy érkeznek majd az egészségügyi robotok, mikroméretben, de maxi feladatokkal. 

Ha minden jól megy, az amerikai Waterloo-i Egyetem kutatói a lágy orvosi mikrorobotok új korszakát nyithatják meg, melyek a jövőben kulcsfontosságúak lehetnek az orvosi eljárások átalakításában. Holisztikus megközelítést alkottak a mikrorobotok tervezéséhez és gyártásához. Ezek az apró robotok úgy képesek navigálni az emberi szervezet zárt és folyadékkal telt környezeteiben, hogy kényes rakományt, például sejteket vagy szöveteket, gyógyszereket szállítsanak, pontosan a meghatározott helyekre. Állítólag a robotok nem mérgezőek, sőt, egyenesen biokompatibilisek, így ideálisak az orvosi alkalmazásra. 

Ez nekem még nagyon a tudományos fantasztikum világába tartozik, pedig már itt kopogtat a jövő. De amíg az ehető biorobotokra várnunk kell, gyanítom, még jó pár évet, addig eszi vagy nem eszi alapon az ember nem kap mást, mint a magyar egészségügyet, ami olyan, mint a Tanúban a magyar narancs: kicsit savanyú, de legalább a miénk.